A normális illúziója

Kíváncsi lennék, hogy élitek meg a jelenlegi helyzetet!

Nem elsősorban az érzelmi részére értem, hiszen nem nehéz megtippelni, hogy a kívülről jövő kényszer a sémáink megváltoztatására mindig frusztrációt szül, maximum a mértékében és a konkrét megnyilvánulásában lehetnek különbségek.

Inkább az érdekelne, hogy milyen tanulságokat szűrsz le ebből az egészből!

Az elmúlt pár hét alatt kidühöngted magad; sajnáltad is eléggé; szidtad, akiket okolsz… rendben! De remélem mostanra eljutottál odáig, hogy ez van és lehet, hogy egy darabig még ez is lesz – muszáj kihozni belőle, amit ki lehet.

Biztos vagyok benne, hogy abban egyetértünk, hogy minden helyzetből tanulhatunk. Nagyon remélem, hogy abban is, hogy olyan nincs, hogy felteszem a kezem, kész, vége!*

“Ember: küzdj és bízva bízzál!”

Úgyhogy lássuk: te mit tanulsz belőle? Mit viszel tovább arra az időszakra, amikor már újra normalizálódik a helyzet – jelentsen ez bármit is – hogyan módosítja (vagy erősíti meg) a szemléleted, amit most tapasztalsz?
Kattints ide a folytatásért

Túl sok adat, túl kevés elemzés

Amikor rengeteg az információ, de nem szánsz elég időt a pontok összekötésére, az összefüggések megértésére, az ugyanúgy túlterheli az agyad, mint a túlevés az emésztőrendszeredet.

Sajnos a mai oktatás leginkább erről szól, még a tanfolyamok jó része is. De a netről ránk ömlő infó-áradat ugyanez pepitában.

Pláne most, a szobafogságban, minden adott, hogy sokkoljuk magunkat, hogy túladagoljuk az agyunkat, a lelkünket.
Kattints ide a folytatásért

Rendszeresség

A home office egyik nagy kihívása pont az, ami elsőre olyan vonzónak tűnhet benne: a szabadság. Az, hogy te osztod be az idődet. Ami nem is olyan könnyű.

Külső kényszer nélkül könnyen kicsúszhat a kezedből az irányítás, ami a napirendedet illeti.

Egy ideig persze ez a legnagyobb királyság: alszom tízig; majd pizsamában vagyok délig – ha be kell jelentkeznem, akkor csak félig 😁 – délután meg nem csinálok semmit; majd éjjel bepótolom!
Kattints ide a folytatásért

A kerti pad és a spiritualitás

Képzeljétek, készítettem egy kerti padot! Oké, de hogy jön ide a spiritualitás? Hát így:

Az elszállt fazonoknak fontos a földelés.

Ha inkább elméleti ember vagy, nem az a gyakorlatias típus; ha (túl) sokat agyalsz, de a cselekvés, a megvalósítás nem az erősséged; ha veled kapcsolatban is elhangzott már, hogy “na az életből felmentett spiri/művész/filozófus stb.”, akkor valószínűleg te is ebbe a csoportba tartozol.

A jóga szerint a gyökércsakra a felelős a kapcsolatodért a fizikai, az anyagi világgal. Tágabb értelemben az életfunkciók, a biztonságérzet, az önértékelés, az életerő tartozik a gyökércsakrához.
Kattints ide a folytatásért

Arra fókuszálj, amire hatni tudsz

A vírus terjedésére ugyan van hatásod, de teljesen kontrollálni mégsem tudod. Viszont ha egész nap a rémhírekre fókuszálsz, az állandó stressz tuti felzabálja az immunrendszered.

Tájékozódj, de ne lógj egész nap a híreken, mert az tuti kontraproduktív.

Inkább arra figyelj, amire tényleg és nagymértékben hatni tudsz:
a testedre, az egészségedre

Egyél normálisan! Figyelj oda, mit és mennyit eszel a megváltozott helyzetedben. A magasabb stressz szinttel jobban kívánod az édességet, cserébe kevesebbet mozogsz… a többit te is kitalálod. Egyél egészségesen, ezzel is támogasd az immunrendszered.

Igyál eleget. Mármint vizet. Nehogy a nagy alkoholos stresszoldásban úgy maradj… Szóval mondjuk inkább úgy, hogy hidratálj!

Mozogj rendszeresen. Bármit, csak mozogj!

És ha már így alakult: pihenj, aludj, töltődj! Az alvás a legjobb gyógyszer! Ha bepótolni nem is lehet, amit eddig a nagy hajtásban kihagytál, de pár hét egészséges életritmus csodákra képes.

Még egyszer: hagyd a rémhíreket! Délután, pláne este már ne ezeken pörögj, mert akkor tuti rosszul alszol.

Este lazíts, jógázz, tornázz, jógatornázz 🙃 meditálj, légzőgyakorlatozz, olvass valami lazát és aztán aludj jó nagyokat!

A NYUGI DOBOZ

Mostanában kicsit gondban vagyok a cikkírással, mert bármiről írnék, olyan “jó-jó, de kit érdekel ez most” érzetem van az eluralkodott koronavírus-karantén-mindmeghalunk para közepette.

Márpedig, ha valamikor, akkor most tényleg szükségünk lenne egy kis figyelemelterelésre. Csak ugye attól még az a szitu, hogy kábé ott áll veled szemben az éhes oroszlán, szemeztek, izzadsz, kivagy – erre én meg jövök azzal, hogy “Figyi, tudtad, hogy a talpi bőnye elhanyagolása milyen komoly gondokat okozhat?!” 🤓 Komolyan?! Na lépés indulj, különben szétjógázlak!!

De mondhattam volna sokkal hétköznapibb témát is az egészséges étkezéstől a mozgáson át bármiről, ez az időszak most nem erről szól, hanem arról, hogy vészeljük át valahogy, aztán majd meglátjuk, mik a lehetőségek. Egy kis óvatos tervezgetés, meg lemaradás-bepótlás belefér, de sokunknak a túlélés biztosítása is épp elég feladat és stressz a hirtelen felborult világunkban.
Kattints ide a folytatásért