Amikor a jóga tanulmányaim során először hallottam, hogy a belégzést a comb felső részétől indítsam, úgy voltam vele, hogy de aranyos folklór, hát ott nincsen tüdő, de még csak rekeszizom se… de legyen, ha nekik így tetszik.
A keveset tudó magabiztossága, ugye, lásd Dunning-Kruger hatás. Aztán amikor leesett, el is szégyelltem magam – mint már annyiszor a jóga kapcsán. Zabolázódik az az ego, na.
A TestMűhely írása remekül és érthetően összefoglalja a lényeget, fogadjátok szeretettel!
Ha szeretnétek hasonló hasznos, abszolút gyakorlatias, a hétköznapokban hatékonyan alkalmazható érdekességeket megtudni a légzés egészségetekre gyakorolt hatásáról, szeretettel várlak titeket a decemberi Légzésműhelyen:
Időpont: 2019. december 15. vasárnap 9:00 – 12:00
Helyszín: Tornárium, Székesfehérvár, Deák F. u. 13.
Részvételi díj: 6000 Ft
Jelentkezés: info@jogatorna.hu
Még van pár hely, gyertek!
A járás és a légzés kapcsolata
A járás és a légzés szorosan összekapcsolódik a horpasz-izom (m. psoas major) és a rekeszizmon (diaphragma pulmonale) kapcsolatán keresztül. A m. psoas major a járás fő izma és az egyetlen izom, ami összeköti az ágyéki gerincet a lábakkal.
A rekeszizom a legfontosabb légzőizmunk. Természetesen sok másodlagos légzőizom is létezik, melyek különböző okokból és különböző időben kapcsolnak be, de a fő izom, amelyet a légzéshez használunk, az a rekeszizom.
A rekeszizom és a medencefenék minden egyes belégzéskor lefelé mozdul, kilégzéskor pedig felfelé a mellkasi és a hasi szervekkel együtt. Ha ehhez hozzáadjuk a járás rotációs komponensét is, akkor láthatjuk, hogy minden lélegzetvétellel és lépéssel hogyan maszírozzuk belső szerveinket.
A psoas és a rekeszizom közötti anatómiai kapcsolat szó szerint összeköti a járást és a légzést. A rekeszizomnak két szára van, a crus dextrum et sinistrum, amelyek lefelé nyúlnak és kapcsolódnak az ágyéki gerinchez, közvetlenül ott, ahol a psoas. A rekeszizom egyik ligamentuma (lig. arcuatum mediale) a psoas legfelső része köré fonódik.
⠀
Tehát a járás és a légzés e két izma közti kapcsolat kiemelkedő fontosságú. Ha az egyik egészséges (vagy lépéseket teszünk ennek érdekében), az ösztönözni fogja a másikat is a jobb működésre és ezen keresztül a zsigeri rendszerek is jobban tudnak működni.
Az ehhez vezető út első lépése a rendszeres séta.
Forrás: PhysioOsteoBook
