A környezeti hatás

A szombati Légzésműhelyen beszélgettünk róla, hogy mennyire megváltozott az életterünk az utóbbi évtizedekben.

Ezzel nem csak az eddigi testi, fizikai adaptációnknak megyünk ellen, hanem az idegrendszerünket is brutális kihívásnak tesszük ki.

A természetes életkörülmények között élő őseinket megedzette a természet.

A vadászat, halászat, a gazdálkodás és az elemekkel folytatott örökös küzdelem fáradalmai, az időjárás viszontagságai, a szabad levegőn való állandó mozgás és a természetes testgyakorlás együttesen ellenállóvá tették őket.

Ehhez az életmódhoz alakult a testünk, a szervezetünk, ehhez szokott az idegrendszerünk.

Hiába a sosem tapasztalt kényelem, ha ez szembe megy mindennel, amihez eddig alkalmazkodtunk.

Természetesen nem azt mondom, hogy haladjunk visszafelé az időben, de a fentiek tudatában érdemes megfontolni, mit tehetünk azért, hogy a legtöbbet hozzuk ki a helyzetből: maradjon a kényelem, de adjuk meg a testünknek, amitől jól funkcionál és adjuk meg a lelkünknek azt, amitől kisimulhatnak  a túlterhelt idegeink.

Nagy kedvencem az eddigi “idegen a faluban” vs. a mai “végre egy ismerős arc a tömegben” példa. Régen az volt a meglepő, a különös, ha egy ismeretlen bukkant fel a környéken. Ma már annak örülünk, ha végre egy ismerőst látunk a tömegben…

Gondolhatod, hogy emiatt milyen erős stimulus éri a menekülő ösztönünket napi szinten!

A tömeg, a rengeteg autó, az erős és hirtelen zajok, mind-mind ingerlik, bekapcsolják az ősi “üss vagy fuss” ösztönt – hát csoda, ha nem igazán megy a minőségi pihenés?

Gondoltam, a Légzésműhely után itthon lazítok egy kicsit, olvasok valami “nem szakmait”.

Mutatom:

“A hátam mögött az eszpresszógép dühös kígyóként sziszegett. Volt ebben a hangban valami baljós, hogy azt ne mondjam, ördögi. Erről eszembe jutott, hogy a legtöbb mai zajnak ilyen a színezete. A sugárhajtású repülőgépek félelmetes, dühös sikoltással szelik át az eget, az alagútból kifelé jövő földalatti moraja lassú és fenyegető, a hatalmas országúti szállítmányok a házak alapjait is megrázzák… Napjaink kisebb házi zajai, bármilyen hasznosak, valamiféle készenlétet követelnek. A mosogatógépek, a hűtőszekrények, a kuktafőzők, a sivító porszívók is. – Légy óvatos – látszólag mind ezt mondja. – Szolgálatodra megszelidített dzsinn vagyok, de ha nem tartasz kordában…”

(Agatha Christie: Bűbájos gyilkosok)

🤔😏

Pihenőpóz

Ha a testmozgás / testtartás felől nézzük: a guggolás érzékletesen megmutatja, hogy mennyire eltávolodtunk attól az életmódtól, ami a testünket hosszú-hosszú ideig alakította.

Ami a gyerekeknek (és a természeti népeknek, illetve elődeinknek) egy kényelmes póz a tevékenykedéshez, az a mai emberek többségének hatalmas kihívás.

Az okokat napestig sorolhatnám, annyira más a mai életmódunk, mint akár pár évtizeddel ezelőtt.

A sok (széken, fotelben, kanapén, autóban stb.) ülés, a számítógép előtt görnyedés, a “lógó orral” telefonnyomkodás, egyáltalán a kevés mozgás, a lebetonozott világ, a szép, de túl szűk cipőink…

A teljes guggoláshoz többek között a helyváltoztatáshoz szükséges fő ízületek – különösen a boka ízületeinek – mobilitása szükséges. Ez a fajta mozgékonyság egyébként nem csak a guggoláshoz kell: elengedhetetlen a helyes alap testtartás és a haladás (járás, futás) egészséges kivitelezéséhez. Ha a guggolás nem működik, gyanús, hogy a testtartásod és a járásod sem optimális, innen pedig már csak egy lépés az ízületek – és egyéb “alkatrészek” – idő előtti elhasználódása.

Mit tehetsz? Vagy ha már gépek: hogyan kapcsolódj ki?

Mozogj egészségesen!
Lélegezz helyesen!

…és amikor csak teheted: irány a természet!