A környezeti hatás

Az egyik Légzésműhelyen beszélgettünk róla, hogy mennyire megváltozott az életterünk az utóbbi évtizedekben.

Ezzel nem csak az eddigi testi, fizikai adaptációnknak megyünk ellen, hanem az idegrendszerünket is brutális kihívásnak tesszük ki.

A természetes életkörülmények között élő őseinket megedzette a természet.

A vadászat, halászat, a gazdálkodás és az elemekkel folytatott örökös küzdelem fáradalmai, az időjárás viszontagságai, a szabad levegőn való állandó mozgás és a természetes testgyakorlás együttesen ellenállóvá tették őket.

Ehhez az életmódhoz alakult a testünk, a szervezetünk, ehhez szokott az idegrendszerünk.

Hiába a sosem tapasztalt kényelem, ha ez szembe megy mindennel, amihez eddig alkalmazkodtunk.

Természetesen nem azt mondom, hogy haladjunk visszafelé az időben, de a fentiek tudatában érdemes megfontolni, mit tehetünk azért, hogy a legtöbbet hozzuk ki a helyzetből: maradjon a kényelem, de adjuk meg a testünknek, amitől jól funkcionál és adjuk meg a lelkünknek azt, amitől kisimulhatnak  a túlterhelt idegeink.

Nagy kedvencem az eddigi “idegen a faluban” vs. a mai “végre egy ismerős arc a tömegben” példa. Régen az volt a meglepő, a különös, ha egy ismeretlen bukkant fel a környéken. Ma már annak örülünk, ha végre egy ismerőst látunk a tömegben…

Gondolhatod, hogy emiatt milyen erős stimulus éri a menekülő ösztönünket napi szinten!

A tömeg, a rengeteg autó, az erős és hirtelen zajok, mind-mind ingerlik, bekapcsolják az ősi “üss vagy fuss” ösztönt – hát csoda, ha nem igazán megy a minőségi pihenés?

Gondoltam, a Légzésműhely után itthon lazítok egy kicsit, olvasok valami “nem szakmait”.

Mutatom:

“A hátam mögött az eszpresszógép dühös kígyóként sziszegett. Volt ebben a hangban valami baljós, hogy azt ne mondjam, ördögi. Erről eszembe jutott, hogy a legtöbb mai zajnak ilyen a színezete. A sugárhajtású repülőgépek félelmetes, dühös sikoltással szelik át az eget, az alagútból kifelé jövő földalatti moraja lassú és fenyegető, a hatalmas országúti szállítmányok a házak alapjait is megrázzák… Napjaink kisebb házi zajai, bármilyen hasznosak, valamiféle készenlétet követelnek. A mosogatógépek, a hűtőszekrények, a kuktafőzők, a sivító porszívók is. – Légy óvatos – látszólag mind ezt mondja. – Szolgálatodra megszelidített dzsinn vagyok, de ha nem tartasz kordában…”

(Agatha Christie: Bűbájos gyilkosok)

🤔😏

Pihenőpóz

Ha a testmozgás / testtartás felől nézzük: a guggolás érzékletesen megmutatja, hogy mennyire eltávolodtunk attól az életmódtól, ami a testünket hosszú-hosszú ideig alakította.

Ami a gyerekeknek (és a természeti népeknek, illetve elődeinknek) egy kényelmes póz a tevékenykedéshez, az a mai emberek többségének hatalmas kihívás.

Az okokat napestig sorolhatnám, annyira más a mai életmódunk, mint akár pár évtizeddel ezelőtt.

A sok (széken, fotelben, kanapén, autóban stb.) ülés, a számítógép előtt görnyedés, a “lógó orral” telefonnyomkodás, egyáltalán a kevés mozgás, a lebetonozott világ, a szép, de túl szűk cipőink…

A teljes guggoláshoz többek között a helyváltoztatáshoz szükséges fő ízületek – különösen a boka ízületeinek – mobilitása szükséges. Ez a fajta mozgékonyság egyébként nem csak a guggoláshoz kell: elengedhetetlen a helyes alap testtartás és a haladás (járás, futás) egészséges kivitelezéséhez. Ha a guggolás nem működik, gyanús, hogy a testtartásod és a járásod sem optimális, innen pedig már csak egy lépés az ízületek – és egyéb “alkatrészek” – idő előtti elhasználódása.

Mit tehetsz? Vagy ha már gépek: hogyan kapcsolódj ki?

Mozogj egészségesen!
Lélegezz helyesen!

…és amikor csak teheted: irány a természet!