Az egyik Légzésműhelyen beszélgettünk róla, hogy mennyire megváltozott az életterünk az utóbbi évtizedekben.
Ezzel nem csak az eddigi testi, fizikai adaptációnknak megyünk ellen, hanem az idegrendszerünket is brutális kihívásnak tesszük ki.
A természetes életkörülmények között élő őseinket megedzette a természet.
A vadászat, halászat, a gazdálkodás és az elemekkel folytatott örökös küzdelem fáradalmai, az időjárás viszontagságai, a szabad levegőn való állandó mozgás és a természetes testgyakorlás együttesen ellenállóvá tették őket.
Ehhez az életmódhoz alakult a testünk, a szervezetünk, ehhez szokott az idegrendszerünk.
Hiába a sosem tapasztalt kényelem, ha ez szembe megy mindennel, amihez eddig alkalmazkodtunk.
Természetesen nem azt mondom, hogy haladjunk visszafelé az időben, de a fentiek tudatában érdemes megfontolni, mit tehetünk azért, hogy a legtöbbet hozzuk ki a helyzetből: maradjon a kényelem, de adjuk meg a testünknek, amitől jól funkcionál és adjuk meg a lelkünknek azt, amitől kisimulhatnak a túlterhelt idegeink.
Nagy kedvencem az eddigi “idegen a faluban” vs. a mai “végre egy ismerős arc a tömegben” példa. Régen az volt a meglepő, a különös, ha egy ismeretlen bukkant fel a környéken. Ma már annak örülünk, ha végre egy ismerőst látunk a tömegben…
Gondolhatod, hogy emiatt milyen erős stimulus éri a menekülő ösztönünket napi szinten!
A tömeg, a rengeteg autó, az erős és hirtelen zajok, mind-mind ingerlik, bekapcsolják az ősi “üss vagy fuss” ösztönt – hát csoda, ha nem igazán megy a minőségi pihenés?
Gondoltam, a Légzésműhely után itthon lazítok egy kicsit, olvasok valami “nem szakmait”.
Mutatom:
“A hátam mögött az eszpresszógép dühös kígyóként sziszegett. Volt ebben a hangban valami baljós, hogy azt ne mondjam, ördögi. Erről eszembe jutott, hogy a legtöbb mai zajnak ilyen a színezete. A sugárhajtású repülőgépek félelmetes, dühös sikoltással szelik át az eget, az alagútból kifelé jövő földalatti moraja lassú és fenyegető, a hatalmas országúti szállítmányok a házak alapjait is megrázzák… Napjaink kisebb házi zajai, bármilyen hasznosak, valamiféle készenlétet követelnek. A mosogatógépek, a hűtőszekrények, a kuktafőzők, a sivító porszívók is. – Légy óvatos – látszólag mind ezt mondja. – Szolgálatodra megszelidített dzsinn vagyok, de ha nem tartasz kordában…”
(Agatha Christie: Bűbájos gyilkosok)
🤔😏
Pihenőpóz
Ha a testmozgás / testtartás felől nézzük: a guggolás érzékletesen megmutatja, hogy mennyire eltávolodtunk attól az életmódtól, ami a testünket hosszú-hosszú ideig alakította.
Ami a gyerekeknek (és a természeti népeknek, illetve elődeinknek) egy kényelmes póz a tevékenykedéshez, az a mai emberek többségének hatalmas kihívás.
Az okokat napestig sorolhatnám, annyira más a mai életmódunk, mint akár pár évtizeddel ezelőtt.
A sok (széken, fotelben, kanapén, autóban stb.) ülés, a számítógép előtt görnyedés, a “lógó orral” telefonnyomkodás, egyáltalán a kevés mozgás, a lebetonozott világ, a szép, de túl szűk cipőink…
A teljes guggoláshoz többek között a helyváltoztatáshoz szükséges fő ízületek – különösen a boka ízületeinek – mobilitása szükséges. Ez a fajta mozgékonyság egyébként nem csak a guggoláshoz kell: elengedhetetlen a helyes alap testtartás és a haladás (járás, futás) egészséges kivitelezéséhez. Ha a guggolás nem működik, gyanús, hogy a testtartásod és a járásod sem optimális, innen pedig már csak egy lépés az ízületek – és egyéb “alkatrészek” – idő előtti elhasználódása.
Mit tehetsz? Vagy ha már gépek: hogyan kapcsolódj ki?
Mozogj egészségesen!
Lélegezz helyesen!
…és amikor csak teheted: irány a természet!
