Meséljetek!
Bár látszólag csak lazán kapcsolódik az oldal témájához, de szeretném veletek megosztani ezt a megdöbbentő adatot:
“Másfélmilliós “szószakadék” keletkezik a mesét hallgató és nem hallgató gyerekek között.”
Nagyon sok minden gyerekkorban dől el a felnőtt élet minőségét illetően.
Ahogy a rendszeres mozgást is ilyenkor kell(ene) megalapozni – nem csak azért, hogy a mindennapok részévé, szokássá váljon, hanem az idegrendszeri és ezáltal az értelmi-érzelmi fejlődésre gyakorolt óriási hatása miatt is – úgy az olvasás szeretetét is.
Beindítja a fantáziát, az életkornak megfelelően tanít, nevel, bemutatva alapvető szituációkat; színesíti a világunkat, növeli az érzelmi intelligenciánkat…
…és ahogy a cikkben leírt felmérésből kiderül, óriási mértékben növeli a szókincsünket, ami a tanulás, a megértés, az emberi kommunikáció szempontjából felbecsülhetetlen kincs.
A meséléssel alapozzuk meg, hogy a későbbiekben megértjük-e a másikat, egymást – aminek hiánya, lássuk be, meglehetősen frusztrálttá tesz; a megléte viszont a békés együttélés feltétele (másokkal és önmagunkkal is).
Kattints ide és olvasd el a cikket!