Minden óra elején elhangzik: figyeld a tested jeleit, figyeld meg, hogy milyen formában vagy ma és ahhoz igazítsd a gyakorlásod.
Mégis nehéz megállnunk, hogy ne a szomszéd gyakorlóhoz mérjük magunkat. Ha ügyes, frusztrál. Ha nem annyira ügyes, az viszont simogatja az egónkat.
Pont, mint az élet más területein. Másokhoz mérjük magunkat – legalábbis ahhoz, amit bizonyos benyomások alapján képzelünk róluk.
Alapvetően így működünk. Ami nem azt jelenti, hogy ezen ne változtathatnánk!
Miért függne másoktól – pláne a homályos elképzelésünktől – hogy boldogok, elégedettek vagyunk-e?
Biztos, hogy ha hirtelen egy varázsütésre birtokolnád, amit más birtokol, attól boldogabb, elégedettebb, kiegyensúlyozottabb lennél?
Pláne, hogy szerintem te is láttál már olyan embereket, akiknek látszólag mindenük megvan, amik a reklámok szerint a siker fokmérői, mégsem tűnnek túl boldognak…
Ugyanakkor milyen boldogság az, ha magadhoz képest előrelépsz valamiben, ami neked fontos!
Emlékezz vissza az első bringádra, motorodra, kocsidra! Gyanítom, hogy nem volt csúcskategóriás, de mégis milyen boldog voltál tőle!
Jusson eszedbe az első fekvőtámaszod, az első húzódzkodás, az első lefutott kilométer, leúszott méter!
Vagy valami, amit barkácsoltál, varrtál, festettél… alkottál!
Akármilyenre is sikerült, az érzés, hogy te készítetted, garantáltan értékessé tette a szemedben – még akkor is, ha azóta sokat ügyesedtél.
Ugyanígy lesz a jóga gyakorlásoddal is.
Az a lényeg, hogy magadra, a célodra fókuszálj.
Hidd el, a befektetett munka nem csak meghozza a sikert, hanem meg is édesíti.
Hajrá!
