Átlagos

Ha valakire, vagy valamire azt mondjuk, hogy “átlagos”, az legtöbbször nem éppen dicséret. Sőt, inkább lekicsinylő, hiszen ki szeretné magáról, a teljesítményéről ezt hallani: átlagos…

Pedig az, hogy átlagos, nem pont azt jelenti, amire elsőre asszociálsz. Az átlagos valójában egyáltalán nem rossz.

Ha azt vesszük, kb. 70 százalékunk átlagos. Ez puszta matematika, kérlek ne szívd mellre 🙂 Amúgy ez a “ne szívd mellre” mekkora légzőgyakorlatos szleng, atyaúristen, most esik le 😲 De vissza a témához 😁 Szóval:

Ha fittségről beszélünk, belátni azt, hogy átlagosak vagyunk azt jelenti, hogy realistán és őszintén viszonyulunk a testmozgás életünkben játszott szerepéhez. Hogy tudjuk, hogy nem az olimpiára készülünk, sem világcsúcsok megdöntésére, hanem az egészségünkért mozgunk. Értjük, hogy mit jelent számunkra a mozgás, hogy milyen a számunkra hasznos mozgás(!), ami tartósan az életünk része lehet, sőt, kell, hogy legyen.

Az a helyzet, hogy a teljesítménykényszeres, megfelelni, sőt, mindenáron kitűnni vágyó, versenyorientált, hogy azt ne mondjam, elitista világunkban túl sok szó esik arról, hogy

“Hozd ki magadból, ami emberileg lehetséges!”
“Legyél a legjobb! A legjobbak legjobbja!”
“A második az első vesztes!”

Mintha a testmozgás egyetlen célja csak az lehetne, hogy képregényhőssé változtasd magad. Meg pusztakezes – éjszakai – erőemelő – küzdősport – bajnokká. Meg ultra – terep – extrém – magashegyi – maratonistává. Meg elmeuraló – jóga – fakír – gumiemberré.

Érted.

“Adj bele mindent, ne érd be kevesebbel!”

Meg ilyenek.

Amitől, lássuk be, csak rosszabbul érzed magad. A mozgást meg büntetésnek. A helyzet meg csak egyre fokozódik. A stresszről nem is beszélve.

Miközben, bármennyit is gürizel, mindenki azzal jön, hogy
“jobbnak kell lenned!”

De minél is? Kinél is?

Na ez az, amit egyedül neked kellene eldönteni! Nem másnak! Pláne nem valami sportszergyártónak, meg wellness franchise-nak, meg életmód magazinnak, meg főállású fitnesz megmondónak, hm?

Persze többféle motiváció van. Ha téged az extrém erőfeszítés motivál, hajrá!

De!

A kulcs az, hogy ne más motivációját próbáld magadra erőltetni. Az igazi motiváció és hajtóerő, ami a hosszútávú kitartás és ezzel az eredményesség alapja, mindig belőled kell, hogy fakadjon! Nem mások beszólásaiból, a külvilág ítélkezéséből!

A lényeg, hogy megtaláld azt,
ami a te számodra fontos!

És mondok még valamit: nem is a kitartás és az eredményesség miatt. Hanem azért, hogy szívesen csináld!

Ha valamit szívesen csinálsz, ott szóba sem kerül a kitartás, nem? Hiszen abba sem akarod hagyni 🤪 A fókuszáltság, az, hogy odateszed magad, szintén természetes, ha valamit szeretsz csinálni… Így pedig az eredmény nem is kérdés: magától értetődő! Egyenesen elkerülhetetlen! 🙂

Az “átlagos” valójában azt jelenti, hogy nem rossz, sőt, egész jó vagy egy csomó mindenben 🙂 néhányban meg kiemelkedően baromi jó 😎 pár dolog meg hát izé nem a te műfajod, hagyjuk 😁

Te döntesz, melyikre fókuszálsz. Talán arra, amiben jó vagy, hogy még jobb legyél. Vagy fejlesztgeted a gyengéidet. Ez a módja, hogy feljebb húzd az átlagod, hm?

Valószínűleg nem te leszel a világon a legjobb. De hogy jobb leszel, az egészen biztos.

📷 Ez a kis képregény a “szuperhősségről” jutott eszembe, még régebben keringett itt Facebook-on. Csak lazán kapcsolódik, de mikor zavart ez egy szangvinikust, hát nem? 😃