MUTI MIT ESZEL!
Már többször felmerült a részetekről, hogy “a sok hasznos információ között, amiket megosztasz, lehetne több szó az étkezésről!”
Ahogy élőben is mondtam, nem tartom magam kompetensnek a témában, nem vagyok szakértő. Maximum műkedvelő: érdekel, bele is ástam magam, sokat olvasok róla, figyelem a számomra hiteles forrásokat, igyekszem a lehető legalaposabban tájékozódni.
Tisztában vagyok vele, hogy életbevágóan fontos, ráadásul szó szerint: mind üzemanyagként, mind építőanyagként.
Márpedig ahhoz, hogy a felszínt (sem) kapargató “Fogyni akarsz? Egyél kevesebbet! Erősödni? Egyél többet!” hááát, hogy is mondjam, nem túl magasröptű szinten túlmutassunk, kell a szakértelem.
Persze véleményünk lehet róla. Van is! Hiszen ahhoz érteni sem kell hozzá, hogy jól odaszakértsünk, hánem? Háde! Naugye!
Viccen kívül: szívesen körbejárnám a témát, természetesen szakértők bevonásával, de! És ez egy jó hangsúlyos DE! Zűrös témának tartom a táplálkozást, hatalmas a káosz ezügyben, bónuszként őrült érzelmeket vált ki.
Van ugye a mondás az egészséges életmódról:
“Letettem a cigit.
Már nem kocsival járok a vécére is.
DE A SZTÉKEMET NEM ADOM!”
A hosszú élet titka: sose állj egy férfi és a kajája közé!
Valamint: sose akard megmondani egy nőnek, hogy mit kellene ennie!!
Ami azonban jobban zavar, hogy részemről eddig még nem találtam két olyan dietetikust, akik ugyanazt állították volna. Az elméletek is folyamatosan változnak, sűrűn jönnek újak, felülírva, de legalábbis jó hangosan bírálva a régit. Hogy ebből mennyi a hihetetlen pénzeket megmozgató hatalmas piac miatti humbug és mennyi a tényleges tudományosan megalapozott információ, kb. képtelenség kideríteni. Főleg, hogy a tudomány sem szentírás (höhö) mindig vannak újabb fejlemények, hogy éppen mit tartanak fontosabbnak a hasznosulása, a testünkre gyakorolt hatása stb. szempontjából.
“Csak a vegán vs. hús nélkül végelgyengülsz!”
“Nulla zsír vs. igazságot a szalonnának!”
“Őseink is húst hússal ettek vs. őseink főleg gyűjtögettek!”
“…csak kicsit másképp éltek akkoriban vs. nem is vs. de igen vs. de nem!”
“Az emberi test így működik vs. mindenki más és más!”
“Sport nincs hús nélkül vs. húsmentesen a jobb teljesítményért!”
“A hagyomány az hagyomány vs. ezért van annyi túlsúlyos!”
…paleoketogéngluténsőtmindenmentes
csakacsirkemellrizsnyersvegánbiohekker
kótyonfittyésfülemüle…
Ezért aztán én személy szerint úgy döntöttem, hogy kísérleti alapon próbálkozom és legjobb tudásom szerint figyelem a jeleket. Mire hogy reagál a testem. Érzetre, illetve időszakonként laborban vizsgálva.
Semmitől sem zárkózom el, de igyekszem alaposan mérlegelni: ésszel és szívvel is.
*** VIGYÁZAT, MAGÁNVÉLEMÉNY! ***
Elsősorban a lélek és a szellem tette számomra érdekessé a vegetarianizmust. A jóga “nem ártás” elve csak megerősítette az állatszeretetemből fakadó kétségeimet a haverjaim elfogyasztását illetően. Hálistennek a világnak ezen a részén lehetőségünkben áll választani és felelősen dönteni ezügyben, amiért hálás vagyok és élek is a lehetőséggel. Kb. 7-8 éve (pontosan 2011. decemberében) indult a kísérlet: tegyünk egy próbát! Nincs semmi kényszer: ha bármikor úgy érezzük, visszatérünk a húsevéshez.
Alig pár hét alatt rengeteg “tanuljonmegveleegyüttélni” kehémtől szabadultam meg.
Nem állítom, hogy csak és kizárólag a vegaságnak köszönhetően, hiszen a hús elhagyása egybeesett egy általános minőségjavulással az étkezésünk terén (több lett a bio, a zöldség, a gyümölcs, kevesebb a pékáru, a cukor, az alkohol stb.) plusz a jóga, a mozgás is egyre hangsúlyosabb lett az életemben, plusz megszűnt pár erőteljes stresszfaktor is, szóval valószínűleg ezek így együtt segítettek, de biztos vagyok benne, hogy a (hormonkezelt, szteroidos stb.) hús (jellegű készítmények) elhagyása is sokat segített.
Azóta többé-kevésbé vega vagyok. Azért többé-kevésbé, mert megtanultam, hogy semmihez sem érdemes görcsösen ragaszkodni. Ha olyan helyzetben vagyok, eszem húst. Családi eseményen nem főzetek magamnak külön. Ha nagy társaságban közösen étkezünk, együtt eszem a többiekkel. Nem érzem magam rosszul tőle, pláne nem halok bele. Az én döntésem. Ha a vérképem indokolná, ennék húst (sose volt rá szükség).
Ahogy a Dalai Lámától olvastam:
“Vegetáriánus vagyok.
Amikor csak tehetem.”
Hogy ez a sztori segített-e neked, nem tudom. Amit javasolnék, hogy te is kísérletezz és főleg legyél nyitott. Ne veszekedj, maximum vitatkozz, az hasznos. De fogadd el, hogy neked ez, másnak az. Ha hitből, meggyőződésből döntesz, szíved joga! Ha a “tudomány jelen állása” szerint eszel, hajrá!
Amiben részemről segíteni tudok: ha érdekelnek a különböző nézőpontok, szívesen bemutatom őket itt az oldalon, egy-egy szakértő bevonásával.
Mit szólsz?
Addig is: jó étkezést!
