Nem a remeteség, a mindenről lemondás a cél,
hanem az ésszel élés.

Mérlegelj: ér annyit a még nagyobb-szebb-kényelmesebb-újabb, mint amennyit elvesz a valódi élettől, a minőségi időtöltéstől az árának az előteremtése?

Vagy ha olyan helyzetben vagy, hogy a pénz nem számít: biztosan nem lenne jobb helye, mint hogy a sokadik státuszszimbólumra költsd? Csak mert megteheted?

Kicsit tovább menve:
szereted, amit csinálsz?

Vagy csak azért dolgozol, hogy egyszer majd visszavonulhass és végre elkezdd élvezni az életet?

---

“A halászfalu mólóján egy üzletember álldogált. Egy helyi halász kötött ki éppen a csónakjával. Az üzletember megdicsérte a fogást, majd megkérdezte, mennyi ideig tartott kifogni a halakat.

“Nem tartott sokáig.” – felelte a halász.
„Miért nem marad kint tovább és fog több halat?”
„Ennyi pont elég a családomnak.”
„De mit csinál a napjai többi részében?”
„Nagyokat alszom, halászom egy keveset, játszom a gyerekeimmel, sziesztázom a feleségemmel, esténként pedig bemegyünk a faluba borozgatni, zenélni.”

Az üzletember ekkor így szólt:
„Többet kéne halásznia, akkor hamarosan a jövedelméből vehetne egy nagyobb hajót, később több hajót is, majd egy egész flottája lehetne. Idővel saját konzervgyárat tudna nyitni. Ön irányíthatná a beszerzést, a gyártást és a disztribúciót is. Itt tudná hagyni ezt a kis tengerparti falut és a városba költözhetne, később a fővárosba. Egy egész vállalatbirodalmat irányíthatna onnan.”

„És aztán mi lesz?” – kérdezte a halász

„Ez a legjobb az egészben! Amikor eljön az ideje, eladja a vállalata részvényeit és milliókat keres vele! Aztán nyugdíjba megy, egy kis tengerparti faluba költözik, nagyokat alszik, halászik egy keveset, játszik a gyerekeivel, sziesztázik a feleségével, és esténként bemennek a faluba borozgatni és gitározni a barátaival….”

---

Az alábbi videóban Jose Mujica, Uruguay elnöke beszél a fogyasztói társadalom csapdájáról.