Az, hogy nem beszélnek a lelki problémáikról, szépen lassan, de biztosan tizedeli a férfiakat.
Ma már alap, hogy a mentális egészséged elválaszthatatlan a testi egészségedtől. Mégis olyan könnyen ítélkezünk, ha lelki problémákról van szó. Pláne férfiak esetén.
Mert a férfiak erősek!
Aki a belső vívódásairól beszél, az pedig nyilván gyenge. Alárendelt. Előbb fogják kiközösíteni a nyíltságáért, mint elismerni, mekkora bátorság kell hozzá. Együttérzés és támogatás helyett lekicsinylést és gúnyolódást kap. Egy “hát ez szívás” vagy hasonló benyögése után gyorsan témát váltunk, mit kellemetlenkedik itt az érzelmeivel a nyámnyila.
Szedd már össze magad! Légy férfi!
A férfiakat ugyanúgy érinti a depresszió,
a szorongás, a modern világ nyomása.
A teljesítménykényszer, az elvárások. Csak legtöbbször elhessegetjük a dolgot. Ááá, biztos a front! Csak fáradt vagyok. Meg morgós napom van. Annyi, hogy kb. évek óta…
Ha megnézitek, mennyien küzdenek evési zavarokkal és hány százalékuk férfi, nyilvánvaló, hogy a férfiaknál is látványosan jelen van a “jár egy kis boldogság” túlevés, a feldolgozatlan stressz nyilvánvaló jele. A népbetegség “alkoholba fojtom bánatom” átkáról nem is beszélve. Szívproblémák, migrén, pánikbetegség, kiégés és társaik.
A KSH adatai szerint több, mint háromszor annyi férfi lesz öngyilkos, mint nő. A befejezett öngyilkosságok hátterében 90 százalékban hangulatzavarok állnak (elsősorban a depresszió). Az adatok ismertetésekor azt is elmondták, hogy a mentális betegek megbélyegzése kimagasló Magyarországon. Sokakat ez tart vissza attól, hogy segítséget kérjenek.
A lelki problémáink szó szerint megölnek minket. Muszáj tenni ez ellen!
A régimódi macsó hozzáállás, hogy elnyomod, figyelmen kívül hagyod az érzelmeidet, baromi veszélyes.
Most abba bele se menjünk, hogy ezt mennyire erősíti a média, a közösségi oldalak hurráoptimista műmájer látszatvilága. “Ahol minden nő tökéletes és minden férfi izmos.” Ez egy ’94-es dalszöveg, csak mondom, ilyen a világ, így működünk, ha most hatványozottan kapjuk is az arcunkba.
Ami a lényeg, hogy:
• teljesen rendben van, ha néha szét vagy esve egy kicsit
• egyáltalán nem ciki, ha néha ki vagy bukva, depis vagy
• lehetsz fáradt, túlterhelt és neked is jár a pihenés
• nem kell mindig uralnod az érzelmeidet
Lehetsz szomorú, láthatod sötétebben a jövőt, lehetsz bizonytalan abban, hogy hogyan tovább, nem kell mindig kontrollálnod az összes lehetséges forgatókönyvet, sőt mi több, hibázhatsz!
Ezek teljesen normális, természetes dolgok, amiket mindenki átél. Igen, a férfiak is!
Ami viszont nem normális (bocs) ha egyedül, csöndben, magadban szenvedsz.
Ahogy egy cikk címe frappánsan megfogalmazta: mindenki keresztülmegy valamin (everyone is going through something). Hiszen mennyi nagy és erős, sikeres férfiról derült már ki, hogy élete bizonyos szakaszában küzdött lelki problémákkal.
Vessük le ezt a hülye bélyeget, hogy az igazi férfi nem beszél a bajairól. Tudom, már sokszor mondtam, de sose feledd: nem a negatív érzelmek betegítenek meg, hanem amiket elfojtasz!
Ráadásul sokszor egy jó beszélgetés, amikor kidumálod a dolgokat, elég is ahhoz, hogy tisztábban láss.
Állítólag napjaink fő halálozási oka nem a rák, vagy a szívbetegségek. Hanem az elszigetelődés.
Érdekes amúgy, hogy a férfiaknak jobban kell a személyes kapcsolat, a társaság, mint a nőknek. A hölgyek, ha nincs más mód, telefonon keresztül is bele tudnak merülni a beszélgetésbe, a férfiaknak kell a személyes jelenlét, a közös tevékenység. Sőt, van, hogy tényleg annyi elég is, akár már meg sem kell szólalni, úgy is működik a stresszoldás!
Mindenesetre, kedves férfitársam, aki ezt olvasod: ne játszd a macsót! Ne fojtsd el, ami a szíved nyomja! Beszélj róla!
