Eredetileg nem akartam itt megosztani ezt a képet.
Nem szeretem a magamutogató “jógás” képeket és hiába fontos, hogy hiteles oktatóként gyakoroljam, tudjam, amit tanítok (és ezt a mai mindent megkérdőjelező világban nem árt néha megmutatni), az upavista kónászana már kicsit túlmutat az óráim anyagán. Eljuthatsz ide, ha hozzám jársz, de nem ez az elsődleges célunk.
Hanem hogy ne fájjon a hátad és mozgékony maradj egész életedben.
Ráadásul nem akartam, hogy bárkit elriasszon, pont amiatt, hogy “úristen, ezek ilyeneket csinálnak, na jól van ám, felejtsd el”. Előfordul, hogy valaki azért nem mer eljönni, mert “nem vagyok elég hajlékony”, “mit szólnak a többiek, kinevetnek” és lehet, hogy egy ilyen kép pont ezt a tévhitet erősíti.
Tévhit, de nem “hülyeség”.
Hogy értem?
Amikor elkezdtem jógázni, évekig otthon gyakoroltam, DVD-kről, pont ugyanezért: nem akartam kinevettetni magam. Távolabb nem is állhattam volna a valóságtól, de a maximalista, megfelelési kényszeres, macsó énemnek ez igenis valós félelme volt. Annyira, hogy amikor először összeszedtem magam és elmentem Ákosórájára, a teljesen jogos kérdéseire, miszerint: “Miért jöttél? Mi a célod?” majdnem sarkon fordultam, hogy “Semmi-semmi, már itt sem vagyok” 
Miért került mégis ide ez a kép?
Azért, hogy elhidd: ha a sok üléstől és össze-vissza terheléstől fadarab merevségű Gábornak, aki egy tüsszentéstől meghúzódott, sikerült, összeszedte magát, és most 42 évesen jobb formában van, mint valaha – neked is lehetséges!
Ahogy az óráimon is el szoktam mondani: odaérni a legnehezebb. Belevágni valami újba.
Ha már ott vagy az órán, túl vagy a nehezén. Nyert ügyed van.
Senki sem fog kinevetni (maximum együtt nevetünk, veled és nem rajtad, nagy különbség) és senki sem fog elvárni tőled olyat, amire még nem állsz készen.
A cél, hogy jobban érezd magad, nem csak testileg DE lelkileg is, ezért biztos lehetsz benne, hogy támogató közegbe érkezel.
…és hogy ne maradjunk napi bölcselet nélkül 
“Ne másokhoz mérd magad, hanem ahhoz, aki tegnap voltál.”
Jó gyakorlást!
