Nem hiszem, hogy hatásosabb bevezetőre lenne szükség a tényeknél:
Viki 120 kg volt. Most 90 kg-nál tart…
30 kg mínusz. Ez igen!
Először is gratulálok, abszolúte elismerésre méltó teljesítmény, amihez nem kis elszántság kell… Valójában már az első lépéshez is. Sőt, talán belevágni a legnehezebb… Van, akinek ez ilyen varázsütésszerűen jön, máról holnapra, mások alaposan megtervezik és gondolom van olyan is, akinél a kettő keveréke, elkezdik és közben jön a tervezés. Mesélj, neked hogy indult, mi volt a döntő momentum, hogy belevágj és hogyan álltál neki?
Már több “döntő momentumom” is volt életem folyamán, többször is próbálkoztam a fogyással. Sosem voltam vékony és törékeny testalkatú. Serdülőkorom táján jött a folyamatos hízás, hiába nem ettem sokat. Zavart, hogy nem vagyok karcsú típus, de ma már elfogadtam, nem foglalkozom ezzel.
Először 8. osztályos koromban fogyókúráztam. Jártam edzőterembe és volt étkezési tervem is, megszabva, hogy mit ehetek és mit nem. Valamennyit fogytam, de hamar feladtam, mert egyszerűen nem élveztem azt a mozgást. A kaja-megvonást meg pláne nem 🙂
Sokat számít, hogy ne “valamit” mozogj, hanem megtaláld azt a mozgásformát, amit szeretsz, amihez nem is kell extra motiváció, olyan szívesen csinálod. Az étkezésnél is fontos, hogy ne drasztikus váltásban, önsanyargatásban gondolkodj, mert azzal előrevetíted a bukásod – ki akar aszkétaként élni – hanem lépésről-lépésre haladva állj át egy fenntartható normál, egészséges életvitelre.
A gimit is túlsúlyosan nyomtam végig és tesi felmentéssel… Nem szerettem mozogni, a tesi tanáraim sem segítettek a motivációban, inkább csak becsmérlést és megalázást kaptam, így kivontam magam az órák alól a szükséges orvosi igazolásokkal.
Sajnos ezzel nem vagy egyedül. Sok embertől hallom, aki ma már lelkesen mozog, sportol valamit, hogy annó a testnevelés órák csak elvették a kedvét. Pedig valamivel fontosabb lenne a mozgás megszerettetése, az “életen át mozgás” megalapozása, mint a zsámolyugrás és társai… Egy kamasznak, akiben tombolnak a hormonok és emiatt kissé szét van esve testileg-lelkileg, örök életre elveheti a kedvét a sporttól egy-egy beszólás, megszégyenítés… Minden tiszteletem azoké a tanároké, akik segítik a – lássuk be, sokszor nehéz eset – fiatalokat, hogy megtalálják a nekik való mozgást.
Közben persze próbálkoztam mindenféle aktuálisan divatos diétával és sporttal, Rubint Rékával, Béres Alexandrával, Capoeira aerobikkal és sokat fel lehetne még sorolni, de mindegyik legfeljebb 1-2 hónapig tetszett, aztán elvesztettem az érdeklődésem, nem éreztem magaménak ezt a fajta aerobikot… és persze nem is fogytam. Működött a jojó effektus, ami lement, hamar vissza is jött. Nehezemre esett megállni, hogy ne egyek sok cukrosat, bizony, a cukor is okoz függőséget…
A legdurvább hízásom 2014. februárjától indult, amikor elszakadt a jobb bokaszalagom. Hetekbe tellett, mire újra normálisan tudtam járni. Mondanom sem kell, amellett, hogy semmit sem mozogtam, ugyanúgy ettem rendesen. Ebben az évben értem el a csúcsot, ami 118-120 kg-t jelent. Na ekkor volt azt hiszem a legvégső és döntő momentumom… egész pontosan amikor az édesanyám megkérdezte, hogy “Hűűű, neked ilyen vastag a karod?!” Tudtam, hogy ez így nem mehet tovább.
Egy belgyógyász doktornőhöz fordultam, aki kifejezettem azzal foglalkozik, hogy lefogyasztja az embereket. Akkor nem láttam más kiutat. Nem ehettem laktózt (erre egyébként is érzékeny vagyok), glutént és cukrot, még gyümölcsöket sem. Borzalmas volt… valóban heti 2 kg lement rólam, de abszolút nem éreztem jól magam, pláne, hogy még csak nem is volt látványos a fogyás, inkább legyengültem. Abba is hagytam hamar.
Bár nem kételkedem benne, hogy tudományosan megalapozott volt a fogyókúra, de ilyen drasztikus váltás extrém akaraterőt igényel, mert ki akar rosszul lenni, miközben az a cél, hogy jobban legyen? Lelkileg is megterhelő. Sokkal ésszerűbbnek tartom a folyamatos, de betartható átállást egy új, egészséges életmódra, odafigyelve a lelki háttérre is, sokszor átbeszélve a terveket, hogy tudd, mi miért szükséges – úgy sokkal könnyebb betartani.
Okos testmozgással sokat segíthetsz, hogy ne erőtlenre fogyd magad, hanem egészségesre. Tudom, hogy sok mozgással támogatod a fogyásod: miket mozogsz, milyen beosztásban és miért pont azokat?
Akkoriban fedeztem fel magamnak Péntek Enikőt, a ZÓNA edzés megalkotóját. A mai napig edzem vele, imádom ezt a saját testsúlyos, sokszor intervall rendszerre épülő mozgásformát, megszerettette velem a mindennapos mozgást. Ez a legfontosabb: már szeretek mozogni. Ezt sosem gondoltam volna… hogy én, aki utáltam tesizni, meg bármit is csinálni, egyszer odáig leszek az edzésért 🙂
2017. tavaszától jógázom is. A jóga már nagyon régóta érdekelt, de úgy látszik ekkor jött el az ideje – hiszen minden a megfelelő időben jön, minden okkal történik 😉 Varga Mátyással kezdtem jógázni és vele beszélgettem először a vegánságról, ő inspirált, hogy a növényi étrend igenis jó, és ő segített elindulni ezen az úton. Illetve hozzád is járok jóga tornázni a Tornáriumba és ha éppen ráérek, a siófoki Balaton-parti jógára is.
A te óráidat Varga Matyi ajánlotta. Kellemes meglepetésként ért, hogy ez az óra nem egy laza nyújtás… tetszett, hogy bizony dolgozunk keményen, de a fókuszban a gerinc átmozgatása van. Nagyon szeretem ezeket az órákat, mert mindig kihívás eggyel több guggolást megcsinálni, vagy egy picit tovább megtartani az alkartámaszt. Mindemellett nagyon jók a csoportok, támogató, családias a légkör. És persze humorral és szakértő vezetéssel még a nehezebb gyakorlatokat is át lehet vészelni 🙂 Jól felépítettek és követhetőek a gyakorlatsorok és garantáltan átmozgatod magad az óra alatt. Mindenkinek csak ajánlani tudom!
Most már minden nap kerítek rá időt, hogy mozogjak egy kicsit, még akkor is, ha épp nincs kedvem. Vannak napok, amikor inkább kardiózok, máskor erősítek kicsit. Hétvégente inkább csak nyújtani szoktam. Nyújtás után mindig jól érzem magam. A jóga ráadásul az önbizalmamat is növeli. Nekem ennél több nem kell. Jógázzatok! 🙂
Mozgásoktatói szempontból nézve nagyon jól megtaláltad a kardió jellegű pörgősebb edzés mellé a regeneráló, mozgástanulós, tartásjavító típusú jógát – nem csak nálam, tudom, hogy Matyi is innen közelít a jógához. Amellett, hogy gratulálok, hogy nem adtad fel és addig kerestél, amíg megtaláltad a neked való mozgást, sőt, mozgásokat, biztos sokakban felmerül a kérdés: hogyan fér bele ennyi minden az életedbe? Sokszor hallom a kifogást: jó lenne, de nekem erre nincs időm… Te hogyan oldod meg? Megkérdezhetem, mivel foglalkozol?
Zenetanár vagyok, magánéneket, zongorát és szolfézst tanítok alapfokon. A nyaraim szabadok, ilyenkor simán van időm a mindennapos kis 1-2 óra mozgásomra. Évközben délutántól estig tanítok, de a mozgást csak nagyon végső esetben szoktam kihagyni, úgy megszerettem – már kifejezetten hiányzik, nem érzem jól magam, ha valamiért kimarad 🙂 Egy tacskó kölyök képében nem csak a suliban, otthon is van kit nevelnem, ami néha nem egyszerű, mert szeret ráfeküdni a matracomra és rámászni a hátamra edzés közben és egyébként is ad bőven programot. Ami a lényeg, hogy hiába van rengeteg elfoglaltságom, mindig találok megoldást, hogy a mozgás beleférjen az időmbe. Ha neked nem megy, még valószínűleg nem találtad meg a neked valót, olyat, amire mindenképpen szakítasz időt, akkor is, ha több szervezést igényel. A mozgás feltölt, plusz energiát ad, pláne ha beadandó írás előtt nekiesel! 🙂 Ja mert egyetemre is járok munka mellett, ha nem említettem volna 🙂
Én azt vallom, hogy mindenkinek arra van ideje, amire csinál magának. Tanév közben egész nap rohanok egyik helyről a másikra és nagyon kevés szabad időm van. De úgy próbálom beosztani a mindennapjaimat, hogy arra az 1-2 órás mozgásra és főleg nyújtásra legyen időm. Bemelegítésnek a kutya sétáltatás is tökéletes. Utána ő úgyis lepihen, te pedig nekikezdhetsz az edzésnek, amíg a “gyerek” alszik 🙂
Nem érzem, hogy lemondással járna, hogy időt szakítok a mozgásra is a 24 órából. Fejben dől el, mint egyébként minden más is. De garantálom, hogy jól fog esni és átformál, nem csak kívül, belül is. Megtanít elfogadni magad, megtanít másképp látni dolgokat… és felszabadít! 🙂
A mozgás fontosságát már megbeszéltük, de a fogyás mégis csak elsősorban a konyhában dől el. Neked mi a stratégiád, mennyire vagy tudatos a konyhában? Mennyire járt együtt a kevesebb kalóriabevitel a minőségibb ételekre váltással?
2017. áprilisától növényi étrendet folytatok. Életem egyik legjobb döntése volt. Sokkal energikusabb vagyok, és egyszerűen jól érzem magam. Nem bántom az állatokat sem és a testem is jól érzi magát. Kell ennél több?
Ami az egészség részét illeti, nem tagadom, néha tudatosabb vagyok a konyhában, néha kevésbé. Van amikor zöldséget és gyümölcsöt eszem egész nap, de előfordul, amikor megkívánom a junk food-ot. Nagyon Mérleg vagyok, billegek a végletek között, nehéz ott maradnom az arany középúton. De legtöbbször törekszem rá, hogy minden ételt minél tisztább alapanyagokból készítsek el. Cukrot nagyon ritkán használok és kerülöm a cukrot tartalmazó ételeket. A tészta az egyetlen, amiről soha nem tudnék lemondani… A hús nem hiányzik és egyébként is, minden állati eredetű alapanyagot ki lehet cserélni növényire.
Akkor úgy érzed, sikerült megtalálnod az étkezésben az egyensúlyt az “elengedem, ami nem szolgálja a célomat, de azért nem leszek örömtelen robot” kihívásban?
Ami nagyon nagy szó, hogy már nincs bűntudatom, amikor eszem… akkor sem, ha néhanapján megszaladnak a kalóriák. Nem nagyon számolom amúgy, inkább igyekszem egészségesen tápláló ételeket enni. De nem esem kétségbe, ha megkívánom a kalóriadúsabb ételeket, nem vonok meg semmit magamtól és jól érzem így magam, de arra azért figyelek, hogy napközben és edzés előtt-után egyek ilyesmit, amikor a testem fel tudja használni. Így a lelki egyensúlyom is megmarad 🙂
Ha feljön rám 1-2 kg, akkor sem esem kétségbe, mint régebben. Kell a változatosság, ahogy néha a csípős-fűszeres, vagy a nyers étel, úgy kell az édes is. De ma már, ha édeset kívánok, akkor gyümölcsöt, vagy cukormentes édességet eszem. Nem a kólához vagy a gumicukorhoz nyúlok azonnal. Bár néhanapján gumicukrot azért eszem… 🙂 Az egészséges élet nem fogyókúra és kalóriaszámlálás. Az egészséges életmódba szerintem, pont az életen át tartó folyamatossága miatt néha belefér a “csalás” is 🙂 Majd helyrehozom egy kicsivel több mozgással 🙂
Holtpontok… Mesélj! 🙂 Mi a trükköd a legyőzésükre? Mivel tartod fenn a motivációd?
Holtpontok… jó barátok. Most már 🙂 Pont, hogy előrelöknek egy kicsit és nem mély depresszióba taszítanak.
Vannak napok, amikor hiába akarsz, nem megy. Nem megy a mozgás, egészségtelen kajákat kívánok és nincs kedvem semmihez. De ezeket is meg kell élni, hogy utána újult erővel állhassunk neki a tennivalóknak. Ha úgy érzed, akkor aznap ne mozogj. Egyél meg egy csokit. Igenis, tedd meg, ha azt érzed, hogy ez kell neked. Persze ne maradj úgy több napon keresztül, mert az már visszaesés. De egy-egy ilyen punnyadós nap is kell. Régen ezeket nagyon rosszul éltem meg, nem értettem, hogy miért van és bűntudatom volt, hogy biztos valami baj van velem és pocsék ember vagyok, miközben más ma is elment edzeni és salátát eszik salátával. Ma már nem így látom. Nem egészséges, ha minden nap csak törjük és sanyargatjuk magunkat. Ha a mozgást és az egészséges étkezést kötelezőnek fogod fel, parancsnak, akkor – pláne, ha lázadóbb típus vagy – nem fogod élvezni és meg fogod utálni.
A motivációt mások elismerése és a kedves szavak tartják fenn bennem. Illetve az, ha mosolyogni tudok a tükörbe, mert jól érzem magam és tetszik, amit látok 🙂
