Találtam egy régebbi jegyzetet a gépemen a meditáció agyműködésre gyakorolt hatásairól. Sajnos az eredeti cikket már nem találom, de ha rákerestek a neten (akár csak úgy, hogy “brain meditation research”) több tudományos írást is találtok ebben az érdekes témában. Engedjétek meg, hogy a lényeget megosszam veletek.
Biztosan te is sokszor hallottad már, hogy a meditációnak micsoda hatásai vannak. Ugyanakkor azt is megértem, hogy nehéz elfogadni, hogy “egy kis bambulástól” nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb lehetsz, hogy mindössze ennyitől akár az egész életszemléleted pozitív irányba változhat.
Éppen ezért nem meglepő, hogy egyesek szerint nem is a meditálás okozza ezeket, hanem “hát a jógások, a meditálók eleve ilyen furcsa népek”. Amit már az is bizonyít, hogy képesek rendszeresen végezni egy ilyen dög unalmas dolgot 
Meg ők ilyen izé, lelki beállítottságúak, másképp vannak bekötve, a meditálás is nyilván csak rájuk van ilyen hatással, ha egyáltalán nem csak beképzelik az egészet…
Pedig az a helyzet, hogy tudományosan bizonyítható, hogy a meditálás az “átlagemberek” számára is működik, nem csak annak, aki “hisz benne”.
A modern képalkotó eljárások ugyanis konkrétan megmutatják, milyen változásokat indít be az agyműködésben. A tudományos adatok igazolják a gyakorlók tapasztalatait: a csökkenő szorongást, illetve a növekvő empátiát a többi élőlény iránt.
A folyamat négy fontos agyi területet érint:
1. A laterális prefrontális agykéreg a racionális, logikus gondolkodásért felelős “Értékelő központ”. Fő feladata, hogy az ösztönös érzelmi válaszainkat szabályozza, kordában tartsa.
2. A mediális prefrontális agykéreg az “Énközpontunk”. Ennek hatására mindent a saját személyünkre, tapasztalatainkra visszavetítve élünk meg. A ventromediális része a hozzánk hasonlónak gondolt emberekkel kapcsolatos információkat, a dorsomediális része a tőlünk különbözőnek vélt emberekkel kapcsolatos információkat kezeli.
3. Az insula a testérzeteket figyeli, aktivitása esetén erősen reagálunk a testi benyomásainkra.
4. Az amygdala pedig az “üss vagy fuss” válaszreakciókért felel vészhelyzetben.
Ha nem meditálsz, jellemzően erős az Énközponton belüli, illetve az Énközpont és az insula, amygdala közötti kapcsolat. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az érzeteinket rögtön visszavezetjük magunkra: hogy tuti velünk van valami baj. Ebből egyenesen következik a szorongás, a pánik. Hiányzik a képletből az “értékelő központ” racionalitása a helyzet logikus mérlegeléséhez és megítéléséhez.
A meditáció pont ezt hozza egyensúlyba: gyengül az insula és az amygdala kapcsolata az “Énközponttal” és erősödik az “Értékelő központtal”. Ráadásul erősödik az “Énközpont” dorsomediális része és az amygdala közötti kapcsolat is, aminek hatására nő az idegenek iránti empátiánk: azokkal is megértőbbek leszünk, akikhez nem ad kulcsot az alapvető hasonlóságunk.
Így kap tudományos magyarázatot, hogyan hoz közelebb a meditáció, az elmélyülés egy derűsebb életszemlélethez: egyszerre enyhíti a szorongásunkat és segíti pozitívabbnak látni a világot. Már néhány hetes rendszeres gyakorlás is kimutatható és tartós agyi változásokat hoz létre, amelyek akkor is fennmaradnak, ha éppen nem meditálunk. A rendszeresség nagyon fontos, nem csak a fejlődés miatt, hanem hogy a minket érő ingerek, a “hétköznapok” vissza ne programozzanak a meditáció előtti állapotba.
Manapság, amikor a rengeteg ellentmondásos információ miatt a szokásosnál is bizonytalanabb, kiszámíthatatlanabb, hogy mit hoz a holnap, cserébe a modern technikának köszönhetően akár a világ túlsó végén történtek miatt is szoronghatunk (ráadásul a populizmus erősödésével a félelemkeltés újra hangsúlyos politikai eszköz lett) nem meglepő, hogy a szorongásos pszichés betegségek száma is nő. Csökkenő empátia, önértékelési zavarok – bizony szorosan összefüggnek egymással…
A meditáció hatásaiként felsorolnak még egy csomó mindent (javuló koncentrációt és memóriát, az ADHD-s tünetek enyhülését stb.) de valójában ezek már a “mellékhatások”.
Hiszen ha enyhül a szorongás, ha ki tudsz lépni a stressz okozta folyamatos menekülő üzemmódból, akkor beindul egy általános javulás, egy pozitív spirál: minőségibb lesz a pihenésed, javul az emésztésed, amitől erősödik az immunrendszered, beindulnak a szervezeted öngyógyító folyamatai és így tovább.
Azt hiszem, ennyi talán elég is ahhoz, hogy tegyünk egy próbát vele, nem?
