Ezt a cikket elsősorban azoknak ajánlom, akik szerint a mozgás, az edzés csak szívás lehet.
Jó lenne rendszeresen mozogni,
de hát ki akar szenvedni?!
Ha ismersz ilyet, nyugodtan küldd tovább neki! 😉
Egyesek szerint a fitnesz (gonosz) definíciója:
• amikor lelkiismeretfurdalásból olyasmit csinálsz, amit amúgy utálsz,
• azért, hogy olyanoknak tetssz, akiket nem is ismersz és hogy
• mutatós tested legyen, ami viszont túl fáradt ahhoz, hogy jól szórakozz benne.
A legtöbben utálnak edzeni. Fárasztó és unalmas és sokszor olyan lassan vezet eredményre, hogy azt közel lehetetlen kivárni.
Muszáj ennek így lennie?
De nem ám!
Ez a vélekedés – mármint, hogy az edzés szívás – olyan általános a társadalom nem-sportoló tagjai között, hogy amikor szóba kerül, hogy a mozgás jóleső és élvezetes is lehet, sokan nem is tudják hová tenni ezt az információt. Hogy a fenébe lehetne az a kínszenvedés élvezetes?
Mazochisták vagytok talán? Vagy szadisták, akik ezzel a szöveggel akarják becsalni az embereket a kínzókamráikba?
Bár szoktunk ezzel viccelni és hááát, minden viccnek van valami alapja… khm… de nem, azért talán mégsem 🙂
Hiszen a testmozgás pozitív fizikális és mentális hatása köztudott és megkérdőjelezhetetlen és ki ne akarná ezeket?
Mi legyen hát? Mondjuk, próbáljuk meg átformálni a mozgásról alkotott képed! Hátha hozzájuthatsz úgy is a jutalomhoz, hogy közben nem kell erőszakkal olyasmit csinálnod, amit utálsz.
Mert hogy van egy másik definíció is, mégpedig arról, hogy mi a tökéletes mozgásforma:
• bármilyen mozgás, amit szeretsz és ezért szívesen és rendszeresen végzed
• és lehetőleg nem sérülsz meg benne, hogy sokáig és folyamatosan csinálhasd
Az edzés nem feltétlenül büntetés
Sajnos az iskolai évek alatt leginkább és legtöbben arra jutottunk, hogy a testmozgás nem valami jó móka… A testnevelés órák sajnos kicsit lemaradtak annak tekintetében, hogy mire is lenne szüksége az átlag polgárnak, pláne a testében-lelkében sérülékeny, bizonytalan, kissé szétesett kamasznak. Ahogy sajnos az iskola sem jeleskedik a tanulás megszerettetésében, a tesióra sem a legjobb reklám, ami a mozgást illeti… és ezzel sok, azóta már rendszeresen edző sport-fan is egyetért.
De annyira mélyreható és általános ez a katonás, versenyszemléletű “csak a győztes számít, a többi lúzer” hozzáállás, hogy még az egészséget az eredmények elé helyező szabadidősportban is sokszor azt tapasztalhatjuk, hogy az edzés = büntetés asszociáció bizony erősen jelen van.
Mire gondolok? Hogy sokan úgy edzenek, mintha az edzés valami retorzió lenne a(z általában evéssel kapcsolatos) “csalásainkért”.
Pizzát ettél? Irány a futópad! Megettél egy szelet tortát?? Irány a konditerem! Ha elégettél 500 kalóriát, mondj el három Miatyánkot és találkozunk a kézi súlyzóknál! Így aztán az evéshez és az edzéshez is lelkiismeretfurdalás társul, ami nem kimondottan fokozza az élményt…
Az edzés szívás, a szükséges rossz, amit túl kell élni, ez van! No pain, no gain! Meríts erőt a szenvedésből! A fájdalomból lesz az erő! Szóval rendesen beakadt ez az “edzés = küzdelem a túlélésért” megközelítés.
Persze, ha valami újba kezdesz, teljesen természetes, hogy az elején nem leszel benne valami ügyes, azaz küzdeni fogsz
Ezt meg kell tanulnod elfogadni, amíg eljutsz a kezdeti tanuló szakaszból a következő lépcsőfokig. Ahol újra elkezdhetsz ügyetlenkedni, de már egy magasabb szinten 🙂 De ez a tanulási folyamat nem egyenlő a kínszenvedéssel! Ettől még az edzésélménynek nem kell feltétlenül kellemetlennek kell lennie, sőt!
Hiszen amit szívesen csinálsz, abban szeretnél egyre ügyesebb lenni, arról szívesen tanulsz. Már csak meg kell találnod az a mozgásformát, amit élvezel, ami érdekel!
Indítsd be a fantáziád:
vajon te mit mozognál szívesen?
Sokszor az a probléma, hogy az edzésre mint valami nagyon specifikus dologra gondolunk: futás, jóga, konditermi súlyzózás, ilyesmi. Ha pedig ezek közül egyik sem szimpatikus, arra a következtetésre jutsz, hogy nincs más lehetőséged, mint enyhe undorral, fintorogva edzeni (vagy inkább hagyni a francba az egészet). Ebből pedig egyenes út vezet az ördögi körhöz: kinézel egy új edzésprogramot, belevágsz, utálod minden percét, majd pár hét után feladod… csak hogy pár hónap múlva újrakezdd az egészet.
Pedig annyi, de annyiféle módon mozoghatsz! Tedd félre egy kicsit az edzésről alkotott elképzeléseidet:
Próbálj ki teljesen különböző dolgokat és keress olyasmit,
amiben örömödet leled!
Megközelítheted onnan, hogy keresel egy új hobbit, ami történetesen – mintegy mellékesen – fejleszti az erőd, a mozgékonyságod, az egyensúlyod, a koordinációd. Túrázás-kirándulás, falmászás, karate, SUP, terepbringa, korcsolyázás, úszás, sárkányeregetés, dobolás, vadvízi evezés, artistaképző, rúdtánc, birkózás, kertészkedés, szobafestés-mázolás-tapétázás, mittudomén 🙂
Vagy kitűzhetsz egy olyan kívánatos célt, ami megváltoztatja azt, ahogy az edzésre tekintesz. Aminek az eléréséért szívesen, örömmel vállalod az edzést. Arra gondolok, hogy lehet, hogy egy önsanyargató, negatív előjelű cél, pl. hogy le akarsz fogyni, inkább valami szükséges rosszat kreál az edzésből. Legyen a fogyás a mellékhatás, ne a cél!
Lefutok egy félmaratont! Indulok a Hard Dog Race-en! Végigmegyek a Kéktúrán! Nekivágok az El Camino-nak! Elmegyek egy tiszai vízitúrára!
Az ilyen kalandok akkor lesznek teljes értékűek, ha alaposan felkészülsz rájuk
Hiszen komoly fizikumot igényelnek – de milyen jó kis motivációt adnak ahhoz, hogy a felkészülés jegyében eljárj mozogni!
Hadd meséljem el, én hogyan kezdtem el rendszeresen futni!
Azt már olvashattad, hogy a “mozogj változatosan” elv szerint azt javaslom, hogy legyen a mozgásprogramodban
• egy tartásjavító, mozgásminőség-fejlesztő mozgás – amilyen a jóga torna, a funkcionális jóga, a pilates, az NMPT, a GFM stb.
• egy erőfejlesztő, intenzívebb kihívás – saját testsúllyal, vagy súlyzóval, trx-szel, kettlebell-el, bármivel, ami neked szimpatikus
• a keringésedet fejlesztő hosszantartó, aerob jellegű mozgás – úszás, kerékpározás, futás, vagy ez mind, egymás után 😉
Az első kettő alapból közelebb áll hozzám, de az állóképességi sportokhoz kellett valami extra motiváció, hogy kitörjek az említett ördögi körből: futok, abbahagyom, megint futok, abbahagyom… A rendszertelenségtől persze megfájdult a térded és jön “a futás nem nekem való” fejezet és a csatlakozás a “hagyjuk a francba” mozgalomhoz…
Hogy mi billentett át? A top favorit személyi edzőim: a kutyák
Szeretem a kutyás programokat, szeretem velük járni a természetet, figyelni őket, ahogy – még a mi kanapékutyáinknál is – bekapcsol az ősi “Együtt vadászunk a főnökkel, feladatban vagyunk!” ösztön, ami annak idején összehozta ezt a fajok közötti együttműködést.
Az erdei futás ennek a tökéletes leképezése, amit mindannyian élvezünk: játék, mint anno gyerekként az indiánosdi, nem pedig büntetés a túlevésért. Óriási különbség!
Halkan megjegyzem, futni sem kell: a kutyasétáltatás-barangolás eleve tök jó mozgás, kikapcsolódás, feltöltődés.
Persze azután, hogy megtaláltad a te “indiánosdidat”, nem árt picit felnőttesíteni a céljaid érdekében:
Kell egy haditerv!
Önmagában az, hogy jól szórakozol mozgás közben, fontos, de nem elégséges, mert így még nem feltétlenül visz közelebb a céljaidhoz.
És hogy miért fontosak a célok, akkor is, ha nem versenyre készülsz? Például azért, hogy fenntartsd a hosszú távú motivációdat. És még sok minden másért, majd írok még erről!
A haditerv elkészítését pedig nyugodtan bízd szakemberre! Találsz ugyan a neten is ilyesmit, de hidd el, sokkal hasznosabb és biztonságosabb, ha személyesen neked, a te céljaidhoz, a te állapotodhoz és lehetőségeidhez készíttetsz edzéstervet. Az sem árt, ha valaki felügyeli, mit is művelsz valójában edzés címszó alatt 😉
Összefoglalva, a megfejtés:
Találd meg a módját, hogy
öröm legyen a mozgás és
hatékonyan segítse annak az elérését, ami miatt belekezdtél!
Jó kutatást, aztán pedig élvezetes és hatékony gyakorlást kívánok!
