Sokszor szembesülök azzal a véleménnyel, amit nagyjából így lehet összefoglalni:
Minek ez az egészség-őrület?
Nagyapám még a kolbászt is szalonnával ette, sosem mozgott, mégis 100 évig élt. A nagynéném bezzeg mindenre odafigyelt, rendszeresen sportolt, mégsem lett hosszú életű.
Most éppen egy Richard Gere-nek tulajdonított idézeten akadt meg a szemem, ahol arról mesél, hogy egy barátja mindent megtett: egészségesen étkezett, sokat mozgott, mégis rákkal diagnosztizálták. Míg a férje életmódját tekintve ennek pont az ellentéte, az orvosok szerint mégis makk egészséges 81 évesen. A hölgy pedig bánja, hogy nem próbált ki mindent, amire azt mondták, hogy ne.
Én is ismerek olyanokat, akik két végén égetik a gyertyát, mégis elpusztíthatatlannak tűnnek. Nevezhetjük őket mondjuk Churchill-típusnak: szivar, ital, no sport, és több, mint 90 évig élt.
Lehet velük példálózni, nyugtatni magunkat: látod, ne korlátozd magad, nem oszt, nem szoroz.
Legtöbbünk azonban nem ilyen szerencsés.
Mindannyian egy adott “csomaggal” érkezünk. Van, aki strapabíróbb, van, aki kevésbé. Nem érdemes általánosítani. Nincs általános recept az étkezésre, nincs szuperdiéta, ahogy a testmozgás terén is minden alkatnak, személyiségnek más és más mozgásforma fekszik jobban.
A következményeket is eltérően viseljük. Szerintem szerencsésebb hozzáállás, ha nem a kevés kivételhez sorolod magad, akik mindent megtehetnek. Pláne, ha már érzed is a jeleket, és a látszólagos nemtörődömséged inkább csak terelés, hogy azt ne mondjam, önámítás.
Én is megkaptam már nem egyszer az életmódváltásom kapcsán:
Most azt hiszed, örökké fogsz élni? Egyáltalán nem.
Az én szervezetem érzékenyebb az átlagnál, legalábbis hamar visszajelez, mi tetszik neki és mi nem. Régen utáltam ezt. Miért vagyok ilyen puding? Miért vagyok allergiás erre-arra, miért ilyen “gyenge” az emésztésem, a bőröm, miért pont engem kínoz migrén stb. Erre csak rátett az orvosok véleménye: tanuljon meg ezzel együtt élni… Éljen a tüneti kezelés.
Igazából nem emiatt találtam rá a jógára, hanem a stressz és a sok ülőmunka kellemetlen hatásait akartam ellensúlyozni. Testmozgás, edzés volt számomra a jóga. Az életmód szintű változások eleinte inkább csak érdekes kísérletnek indultak. Mi bajom lehet, ha kipróbálok egy másfajta étrendet? A légzőgyakorlatok megnyugtattak, vagy éppen felpörgettek: mi lenne, ha rendszeresen csinálnám? Milyen lehet az a meditálás? A jóga filozófia végképp kínainak tűnt: a tudat hullámainak lecsillapítása?! Ha te mondod…
A hatás viszont drámai volt, és meglepően gyors.
Nagyon meglepett, szinte sokkolt, hogy pár hónap alatt eltűnt minden kehém. Azóta is sokszor megfordul a fejemben, mi lett volna, ha anno az orvosok csak annyit mondanak: kísérletezzen az étrendjével, egy próbát megér…
Most már eljutottam odáig, hogy örülök, hogy a testem gyorsan visszajelez. Egyből tudom, ha valami nem stimmel, és módomban áll javítani. Míg annak, akinek a teste többet tűr, lehet, hogy már későn jön az “első pofon”, amikor már sokkal nehezebb, ha nem lehetetlen a korrigálás.
Visszakanyarodva az eredeti felvetéshez: nem hiszem, hogy örökké fogok élni, vagy akár csak tovább, mint a nálam strapabíróbbnak születettek, akik amúgy tesznek az egészséges életmódra. De magamhoz képest biztosan.
Azzal, hogy odafigyelsz magadra, növeled az esélyed. Egy hosszabb, és ami talán még fontosabb, minőségibb életre.
Ja, és az egészséges életmód nem egyenlő az aszkétizmussal, de remélem, hogy ezt a marhaságot senki sem gondolja komolyan. Szó sincs ilyesmiről. Ebből a szempontból a szóba került “Richard Gere-idézet” egy részével nagyon is egyetértek:
“Walk in the sunshine. Jump in the ocean. Say the truth that you’re carrying in your heart like hidden treasure. Be silly. Be kind. Be weird. There’s no time for anything else.”
