Feldobta a Facebook ezt a két éves bejegyzést, ami szerencsére mindig aktuális, mert ha rendszeresen (és ésszel, felkészült oktatóval) gyakorolsz (legyen az jóga, gerinctorna, vagy a torna, a testmozgás bármely fajtája)
a fájdalom előbb-utóbb távozik,
hogy új célok lépjenek a helyére.
Amíg fáj valamid (nem kell hátfájás, derékfájás, elég egy sima mezei fejfájás is) addig csak az van, furakodik bele a mindennapjaid közepébe, másra sem tudsz gondolni. Egy aprócska minimális fájdalom – pláne, ha tartós fájdalomról van szó – pikk-pakk megmutatja, hogy milyen jó, amikor nincs… Amit addig észre sem veszel: semmi bajom, minden oké, ez a természetes, nem?
Hát, nem feltétlenül. Csak ha teszel érte.
Iszol eleget? Mármint vizet. Eszel rendesen? Vagy csak úgy össze-vissza, amikor ami kézreesik. Mozogsz eleget? Mármint rendszeresen, okosan, ügyesen. Pihensz eleget? Minőségi pihenésre gondolok (a TV előtt döglés nem az, csak mondom). Mert nem ártana. Már ha szeretnéd, hogy normálisan üzemeljen a tested. Ráadásul, ezek apróságok, ahhoz képest, amikor már valami nem stimmel. Mind időben, mind költségben. Csak most még dönthetsz, akkor meg már nem annyira.
Érdekes amúgy, hogy gyakran többet törődünk a tárgyainkkal, mint magunkkal.
Gondolj bele, az autót elviszed szervízbe, átnézeted, odafigyelsz, milyen üzemanyagot töltesz bele, tisztogatod-takarítod. Ha van valamilyen hobbid, annak az eszközeit is biztosan nagy becsben tartod, legyen az hangszer, fényképező szett, golfütő, lemez-, bélyeg-, vagy mittudomén, sportkocsi-gyűjtemény 🙂 Tedd már meg ezt önmagaddal is, hm?
Vigyázz magadra,
becsüld meg magad!
Mert csak ha már jól szórakozol a bőrödben, akkor tudsz másra is koncentrálni. Már nem fáj a nyakam, jöhet a hasizom 🙂
