Ez a bejegyzés nem kimondottan jóga torna, de ugyanakkor mégis csak jóga, ezért hadd osszam meg veletek.
Nálunk boldog volt a Húsvét, Ancsikának (aki a kutyusunk) meg pláne, mert találkozott a pesti haverokkal, akik meglátogattak és megkirándultattak minket.
Aki nem kutyás, el se hinné
mennyire tudnak örülni a rég nem látott barátaiknak – és nem csak a kutyáknak, de az “embereiknek” is… Komolyan, még ennyi év után is megható az a túláradó öröm, amivel körüludvarolta őket, miután rájött, hogy kik várnak ránk az ösvényen ❤️
Ha valaki azt hiszi, hogy a kutyák csak kerti díszek, meg vagyonvédelmi eszközök, esetleg pénzt hoz a kölykeik értékesítése, vagy divatkellékek, vagy “mutatják az erőt”, vagy más, önző okai vannak a kutyatartásra, az hatalmasat téved és jobb, ha tudja, hogy érző lényeket tárgyiasít.
Amikor egy versenyen el kell válnunk egy percre a regisztrációhoz, majd újra találkozunk ezután az irgalmatlan távollét után és
olyan örömmel fogad, mintha évekig nem látott volna,
nem tudok nem gondolni azokra a szerencsétlen sorsú fajtársaikra, akiket ott hagynak az út mellett, vagy a menhelyen, vagy egyszerűen agyonütik őket, hiszen csak egy kutya…
Mert mondjuk unalmában elfoglalta magát. Vadászkutya lévén levadászta a tyúkokat, kotorék lévén lyukakat ásott, juhászkutya lévén folyton ugat és csipkedve terel, vagy egyéb, az emberi tenyésztés által belétáplált kódok alapján feltalálja magát, ha a kedves nulla fajtaismerettel rendelkező teremtés koronájának lövése nincs, mik az igényei a kutyájának.
…vagy nulla szocializációval és bármi tapasztalattal lekerül a másfél méteres láncról, ami addig az össz élettere volt és urambocsá nem tudja, hogy viselkedjen számára ijesztően új szituációkban és félelmében odakap…
Aki azt hiszi, hogy csak egy kutya, az nem téved.
Se több, se kevesebb. Igényekkel, amik messze túlmutatnak azon, ami a szükséges minimum az életbenmaradáshoz – ami sajnos sokuknak a maximum, ami jut.
…és igen, érzésekkel. Nem emberi érzésekkel, amikkel hajlamosak vagyunk felruházni őket. Hanem “kutyaiakkal”.
Ha kutyával élsz, biztosan egyetértesz.
Ha kutyád van (kinn a telken, hátul a kertben stb.) akkor nem biztos. Adj neki esélyt, hogy bebizonyítsa. Meg fogsz lepődni!
“Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.”
