Jelentem, visszatértünk a Léböjtkúra táborból
Remek volt a csapat, kirándultunk, tornáztunk, relaxáltunk, játszottunk, még az időjárás is kegyes volt hozzánk. Ja és éhen sem halt senki 
Sőt, voltak többen is, akik meglepődve tapasztalták, hogy a tábor végéhez érve nem éhesek és azon filóztak, hogy lehet, hogy még ráhúznak egy kicsit…
Ami erről még eszembe jutott, hogy
Maradj gyerek!
…de legalábbis időről-időre csalogasd elő magadból!
Írhatnám, hogy túl jól sikerült a fiatalító léböjtkúra és visszamentünk ovisba de az a helyzet, hogy nem a böjt tehet róla, hogy a felnőtt játszótér ilyen népszerű.
Sajnos felnőttként túl ritkán tapasztaljuk meg az önfeledt játék lélekgyógyító hatását, pedig a testi-lelki felfrissülés, megújulás, “méregtelenítés” egyik leghatékonyabb formája. Nem csoda, hogy túllendülve a kezdeti ódzkodáson aztán mindenki így élvezi a helyzetet.
Talán elsőre furcsán hangzik, hogy az egyre jobban
beszűkülő mozgásunknak az egyik oka társadalmi eredetű
de ha jobban belegondoltok, egyenes az út a “moderáld már magad, fiam, nem vagy te Tarzán”-tól az “ez a viselkedés nem méltó egy felnőtthöz” bemerevedéséig.
Egy felnőtt nem bukfencezget, meg mászik fára, vagy át a kerítésen, pláne gurul le a domboldalon, hát hová vezetne ez?!
Márpedig abban vagy jó, amit gyakorolsz
Amit nem gyakorolsz, az kikopik a tudástáradból…
Amikor csak teheted, dobd a sarokba az elvárásokat és hogy mit gondolnak mások, ülj be az időgépbe és idézd fel, milyen volt gyerekként azt csinálni, ami jólesik! Irány a természet és hajrá!
Mozogj változatosan, tested-lelked meghálálja!
