Sokan, akik ismerik Anouke-ot, mi tagadás, nem egy mozgékony, energikus kutyának ismerik. Általában elvan, mint a befőtt: ha otthon vagyunk, alszik, esetleg – ha olyan az idő – napozik. Még a pesti kutyás haverok is leginkább csak azt látták, hogy unottan bandukol a parkban, egykedvűen rója a köröket.
Lusta kutyának tűnik, na.
Egészen addig a pontig, amíg el nem indulunk vele a szabadba, bele a vakvilágba, felfedezni, kalandozni.
Na akkor mintha kicserélték volna. Szagol, rohangál, hempereg, vagy csak ruganyos léptekkel vonul, tettre készen (a kutyások elsőre felismerik, tipikus “boldog kutya járás”), és ahogy megérzi, hogy hazafelé fordulunk, jön a sztrájk: na ne már, még csak alig pár órája kirándulunk, még nézzünk már meg ezt-azt!
Amire ki akarok lyukadni:
ha lustának érzed magad, a hátad közepére nem kívánod a mozgást,
talán már el is könyvelted, hogy nem neked való, lehet, hogy egyszerűen csak még nem találtad meg a megfelelőt. Ami motivál, ami nem a “kötelező mozgás, mert mozogni kell”, hanem amit élvezel, alig várod, hogy mehess.
Ne add fel – mert mozogni kell 
de tényleg – próbálj ki több műfajt.
Ha unod, amit most csinálsz, ne abbahagyd, hanem dobd fel valamivel, vagy keress mást. Életszakasz-függő is, hogy éppen intenzívebb vagy nyugisabb, katonásabb vagy kötetlenebb, magányos vagy csapatos, kinti-benti stb. mozgás adja azt, amire szükséged van. Keress egy jó edzőt/oktatót, aki beállítja a neked megfelelő szintet (a túlterhelés és a lötyögés is kiábrándító lehet), akár beszéld meg vele a fenntartásaidat, igényeidet (legalább az is kiderül, ő-e a te embered).
A lényeg, hogy mozogj!
Ha mozognál, de nem tudod merre indulj, keress nyugodtan, szívesen segítek!
