Engedjetek meg egy kis filozofálgatást 🤓
Olvastam egy fejtegetést a mozgásunk, a mozgásszervi fájdalmaink kapcsán, ami nem csak érdekes, de messzebbre is mutat a mozgás szervrendszerénél.
A fő gondolat:
Az érzékszerveink irányítják, vezetik a mozgáskivitelező (motoros) funkciókat… de mi irányítja az érzékszerveinket?
“Az érzékeink nem a minket körülvevő világot mutatják meg nekünk; sokkal inkább a hipotéziseink alátámasztásra szolgáltatnak bizonyítékot, amit a minket körülvevő világról hiszünk.”
Vagyis, csak azokat az érzeteket észleljük, amik érzékelésére be vagyunk programozva; és az észlelésünket tovább korlátozza az a tény, hogy csak azt ismerjük fel, amihez van gondolati térképünk vagy képünk.
Vagyis:
Azt kapod, amire számítasz,
hogy kapod
Ízlelgessük: az érzékszervi bejövő jel szabályozza a mozgáskivitelező válaszreakciót.
Másképp: úgy mozogsz, ahogy érzed/érzékeled a világot. És ahogy élsz, az pedig a tetteiden (mozgás) és a tétlenségeden (elkerülés) múlik (más szóval a szokásaidon, a viselkedéseden).
…és igen, jól látod:
ez már nem csak a mozgásról szól, jóval mélyebbre mutat
Mint minden, mindig…
A világról alkotott képünk kb. ezen a következtetési soron alapul:
1. Az érzékeink szelektíven tájékoztatnak minket a környezetünkről (a megfigyeléseink szelektívek)
2. Az agyunk ezek alapján felépít egy szimulációt (modellezi a világot)
3. Csak ezek után (a modell alapján) tudatosítjuk a környezetünket
Dióhéjban: a világ egy (szelektív adatok alapján) előre megrajzolt térkép formájában kerül a tudatunkba. A “tudatosított világ” egy hipotézis, egy általunk alkotott kép. Ráadásul az érzékszerveink ezt a prekoncepciót hivatottak igazolni.
Tovább menve, ez alapján csak azt érzed, amit érezni vélsz.
Az “érzés” a fejedben születik meg
Hiszen két emberben ugyanaz a behatás teljesen különböző érzeteket kelthet.
Az alapján érzel, amit arról gondolsz, amit már korábban érzékeltél. Gondold végig. Most olvasd el megint 🤓 Ízlelgesd, megéri. Mert ez egy elég jó hír!
Ez azért nagyszerű, mert ezek szerint
TE döntesz arról, hogyan reagálsz, mit teszel
hogyan mozdulsz (szó szerint, vagy átvitt értelemben, az életedben) és a fájdalmat is megtanulhatod befolyásolni, mert a fájdalom szubjektív – a fájdalom az érzékelésen alapul!
Tehát ki lehet a leghatékonyabb terapeutád? Nézz a tükörbe, ott áll előtted!
Lehet, hogy ez elsőre vadul hangzik, de sose becsüld alá a szomatizáció hatalmát! Az is bizonyított, hogy ami a lelkedben zajlik, hat a testedre. Hogy a “fáj a szíve érte”, annyira hogy “a lelke sajdul belé”, az bizony a fizikai síkon is megjelenik. Hogy akit dicsérnek, jobban teljesít. Hogy aki elhiszi, az könnyebben megcsinálja. És így tovább.
Úgyhogy válogasd meg, miket mondasz magadnak, hogyan definiálod a helyzeted, mert valóra válik! Tudod, az ördög, meg a fal!
Halkan említem meg a szokásos vesszőparipám, hogy milyen csodálatos a magyar nyelv: arra vagy képes, amiről van egy kép a fejedben… amit elképzelsz!
Most abba bele se menjünk, hogyan jutottunk el az agyműködést elemző anatómiától a buddhizmusig…
Köszönöm, hogy elmondhattam 🙂 Jó filózást!
