Mennyit kellene mozogni egy nap?
Egyáltalán: létezik-e olyan, hogy túl sok mozgás?
Most nem a konkrét edzésről beszélek – amit természetesen túlzásba lehet vinni, ha ész nélkül csinálod, lásd a posztjaimat a regenerálódás fontosságáról – hanem a mozgásról úgy általában.
Ha egészségmegőrző mozgásról beszélünk, hajlamosak vagyunk túlbecsülni a tényleges, “edzésszerű edzést” és alábecsülni a “csak úgy” mozgást.
Pedig gondolj bele: még ha minden nap egy órát is edzel (ami nem kevés!) arányaiban még mindig sehol sincs ahhoz képest, amit a fennmaradó idődben csinálsz. Ha 8 órát számolunk alvásra, 1 óra az edzés, akkor még mindig marad napi 15 órád – egyáltalán nem mindegy, hogy ezalatt mit művelsz a testeddel!
Tanulmányok bizonyítják, hogy a “nem gyakorlásszerű fizikai aktivitás” sokkal fontosabb az egészséged és a várható életkorod szempontjából (az életminőségről nem is beszélve). Ez persze nem azt jelenti, hogy a módszeres gyakorlás nem fontos, hanem azt, hogy hiába végzel tartáskorrigáló, mozgásfejlesztő gyakorlatokat akár napi 1 órában – ha a maradék időben ellene dolgozol, maximum a hanyatlást lassíthatod.
Most, hogy jól lehúztam a bulit, azért tisztázzuk:
Rengeteg lehetőséged van arra – akár egy átlagos munkanap során is – hogy mozogj.
Csak értsd meg ennek a fontosságát és biztosan megtalálod a módját!
Íme pár ötlet, hogy mire gondolok:
– alakítsd át a házimunkát testgyakorlássá: egyszerre vicces és hasznos.
– az irodában sem kell odagyökerezned az íróasztalodhoz: állj fel, ha valakivel beszélsz, akár telefonon, akár személyesen; nyújtózkodj; sétálj egyet ebédszünetben.
– hazafelé is, ha teheted, gyalogolj; ugráld át a pocsolyákat; vedd kettesével a lépcsőfokokat; add át az ülőhelyet; fuss az ellenőrök elől (csak viccelek). Esetleg járj bringával dolgozni!
– ha odagurul a labda, rúgd vissza; ha cipekedik valaki és ráfér a segítség, segíts; ha ugróiskoláznak, szállj be egy körre stb.stb.
Nem az a lényeg, hogy alakulj át Tarzanná és úgy közlekedj, mint aki egyszerre vette be a piros és a kék kapszulát, hanem hogy találj olyan, számodra viccesnek, érdekesnek tűnő lehetőségeket, amik neked testhezállóak.
Pár konkrét ötlet otthonra:
– Ülj le a földre, ha valamit csinálsz, a szék (fotel, kanapé stb.) helyett. Változtasd az ülőpozíciód: törökülés, aztán sarokülés, aztán terpeszülés stb. Mindegy mit csinálsz, közben néha nyújtózz előre, oldalra, felfelé… Amikor felkelsz, játssz a felállással: keress rá különböző módokat!
– Moss fogat bal kézzel. Vagy ha balkezes vagy, jobb kézzel. Vagy ha kétkezes vagy, lábbal (viccelek). Megdolgoztatja az idegrendszered, felpörgeti az agyműködésed. Ne akkor próbáld ki, amikor késésben vagy, hagyj időt a fogkrém levakarására a homlokodról, a plafonról stb.
– Egyensúlyozz egy lábon, amikor a zoknidat húzod. Lehetőleg ne a tévébe kapaszkodj, amikor borulsz. Utána tedd vissza a függönyt a helyére.
– Csukló és kéztorna: végre lesz haszna a reklámújságoknak! Tépj ki egy lapot, fogd meg egy kézzel és gyűrd össze, a másik kéz segítsége nélkül. Ha sok van, jut a lábadnak is: zseniális talptorna!
– Guggolj le, amikor a kutyáddal smúzolsz, vagy éppen összeszeded utána az összeszednivalót, vagy bármit csinálsz talajszinten. Nem kell órákig guggolnod, sőt, de a leguggolás-felállás nagyon jó gyakorlat.
– Mosogass egy lábon egyensúlyozva, pl. vriksászanában (faállás), vagy ha van hely, széles terpeszben.
– Guggolj le, amikor bepakolsz a mosógépbe.
– A reggeli öltözködés alatt alaposan megnyújtóztathatod magad.
– Vegyél fel dolgokat a lábujjaiddal, ahelyett, hogy lehajolnál értük. Zokni, takaró, súlyzókészlet…
A munkahelyeden:
– Ha kérdeznek valamit a hátad mögül, ne a széket fordítsd, hanem csavarodj: a csípőd előrenéz, csak a törzsed elfordításával nézz hátra. Ha senki sem szól hozzád, akkor válassz ki egy tárgyat a hátad mögött és próbálj csavarodással ránézni.
– Rúgd le a cipőd az asztal alatt és tornáztasd meg a lábujjaidat.
– Ülve is lehet homorítani és domborítani, de inkább állj fel hozzá, támaszkodj az asztalodra, vagy a falhoz és mozgasd át a gerinced.
– Próbáld meg hangtalanul felvenni a dolgokat az íróasztalodról, minimális mozgással, hogy senki se hallja.
– Mozgasd át a kezed, a csuklód, az ujjaidat.
– Nyaktorna, szemtorna, fej/szem koordinációs játékok…
– Az ajtón áthaladva az ajtókeret is remek statikus erősítésre, egy gyors nyújtásra.
– Arctorna: vágj pofákat! Na ne a főnökre. Csak ha éppen nem figyel.
Hazafelé:
– Ha lépcsőzöl, tedd izgalmassá: vedd kettesével, hármasával, ugrálj egy lábon, járj csak a talppárnákon…
– Ha teheted, lógj egy kicsit valami tereptárgyról, faágról… keresd a lehetőséget! És sz@rd le ki mit szól…
– Ha van valami, amire felmászhatsz, amire felléphetsz, amit átléphetsz, amin átugorhatsz, amiről átugorhatsz valami másra – hajrá! Vigyázz magadra és mások értékeire, nyilván!
– Egyensúlyozz! Járdarepedésen, vagy ha nincs forgalom, a járdaszegélyen, a záróvonalon inkább ne! Telitalpon, talppárnán, sarokjárással.
– Légzőgyakorlatozz! Figyeld a légzésed – tudod, orron át, hasi légzéssel – közben játssz pl. a kilégzés elnyújtásával, vagy légzésvisszatartással mondjuk a sarokig ,vagy a következő tábláig stb.
– Ha van rá mód, járj egyenetlen felületen, mezítláb. Persze, hogy ne a városban, hanem pl. ha tengerparton laksz, vagy hazafelé át kell vágnod egy mezőn és éppen nyár van, ilyesmi, érted.
Satöbbi, satöbbi. Légy kreatív, keresd a lehetőséget!
Ébreszd fel a benned alvó gyereket és nézd a környezeted az ő szemén át, egyből megtalálod, amit keresel!
Keress hozzá partnert! Mindig könnyebben megy, ha van “bűntársad”! Hogy is van: egy igazi barát nem hagyja, hogy hülyeséget csinálj. Egyedül.
A másik, hogy ne akard most ezt mindet megcsinálni. Válassz közülük egyet-kettőt. Ha már szokásoddá vált, bővítsd a repertoárt.
…és ami a lényeg: szórakozz jól!
Ami nem szórakoztat, azt nem szívesen csinálod és akkor mégis mi értelme, ha csak nyűgnek veszed? Ne fogd fel kötelezőnek, csak azt csináld, ami szerinted buli és akkor sokkal nagyobb eséllyel lesz belőle rendszeres mozgás!
