Mozogj szabadon: győzd le a krónikus fájdalmat

Nem sok minden keseríti meg jobban az életed, mint a tartós fájdalom.

Már csak emiatt is érdemes megismernünk, hogyan működik a fájdalom, hol tart most a tudomány ezzel kapcsolatban, mit mondanak a legújabb kutatások.


Először is tisztázzunk pár fontos tudnivalót:

• Az akkut fájdalom lehet, hogy sérülésre utal, de gyakran egy kis pihentetéstől és óvatos átmozgatástól elmúlik, szóval ne pánikolj!

• Könnyű belekerülni egy olyan ördögi körbe, vagy inkább negatív spirálba, amikor a fájdalom hatására depis, kedvetlen leszel, emiatt nincs lelkierőd utánajárni a fájdalom okának, inkább nem mozogsz, amitől egyre rosszabb állapotba kerülsz, mind fizikálisan, mind lelkileg, amitől csak fokozódik a fájdalom, amitől még kedvetlenebb leszel, még inkább begubózol és így tovább.

• Ebből is következik, hogy a krónikus fájdalomra általában nincs gyors segély. Idő, amíg kialakul, idő, amire elmúlik…

• A fájdalom helye nem feltétlenül a fájdalom okának a helye. A hátfájásod eredhet a csípőd merevségéből, a térdfájásod oka gyakran a bokád, a lábad környékén keresendő és így tovább.

• Ami azt is jelenti, hogy könnyen lehet, hogy például a hátad izmainak nyújtása nem oldja meg a hátfájásod. Időszakos enyhülést hozhat, tünetileg, de amíg nem találod meg az okot, addig a fájdalom is újra visszatér. Nehéz ezt elfogadnunk, mert ösztönösen a fájdalom környékére fókuszálunk, de mégis meg kell értened, hogy ne csak fölöslegesen pazarold az idődet, vagy ami még rosszabb, akár ronthatsz is az állapotodon.

• Az emberi test még mindig sok meglepetést tartogat, sok szempontból rejtélyes, hogyan működünk. Van, hogy placebo hatására enyhülnek a tünetek… és persze a lelki állapotunkon is bizonyítottan sok múlik. Szóval sok mindent nem tudunk még megmagyarázni (mondjuk szerintem ha valami “tudománytalanul”, de működik, örüljünk neki és kész – ahogy a sportban mondják, a győzelmet nem kell megmagyarázni).

• A mozgásminőséged javításával sokat tehetsz a fájdalom enyhítéséért. Nem állítom, hogy a jobb motoros kontroll minden esetben elmulasztja a fájdalmat, de biztos, hogy van összefüggés a hatékonyabb mozgás és a fájdalom enyhülése között. Márpedig ha működik, akkor használjuk, éljünk vele!

• Talán a legfontosabb: az állandó fájdalom nem természetes! Nem az élet velejárója! Járj utána, lehetőleg minél előbb!


A fájdalom megszűntetése testgyakorlás és fájdalomkezelési technikák segítségével

A fájdalom nagyon komplex téma és ráadásul, érthető okokból, erős érzelmeket generál.

Ami az egyikünknek elviselhetetlen fájdalom, az lehet, hogy valaki másnak éppen csak kellemetlen. És ezek a reakciók, ugyanazoknál az embereknél, csak egy másik szituációban, pont fordítva is lehetnek…

A fájdalom nem csak hogy elkerülhetetlen, de nyilvánvaló okokból nagyon is hogy fontos szerepe van az életünkben. Legegyszerűbben megfogalmazva, a fájdalom egy védekező mechanizmus, a tested ezzel jelzi, hogy veszély áll fenn. Ha forró valamihez érsz, ösztönösen elrántod a kezed, megakadályozva a komolyabb égési sérülést. Ha ne adj isten eltörik valamelyik csontod, az éles fájdalom hatására biztos, hogy nem fogod mozgatni azt a területet, amivel amúgy még nagyobb kárt okoznál.

A fájdalom tehát szükséges, de ahogy a példák is mutatják:

Normál esetben a fájdalom időszakos, csak addig tart,
amíg a hasznunkra van

Ha viszont a fájdalom tartósan fennáll, beárnyékolva az életünket és a mindennapi tevékenységünket, az bizony nagyon ki tudja idegelni az embert. Annyira, hogy kb. mindent megtenne, csak múljon már el.

Persze a fájdalom tudományos hátterének, komplexitásának és a befolyásolási módjainak  a tanulmányozásával éveket is eltölthetünk. Nekem mindössze annyi a célom, hogy az alapokat összefoglaljam, hogy úgy mondjam felhasználói szinten, hogy mivel érdemes próbálkozni, mi az, ami segíthet.


Mi az a fájdalom?
Akkut?! Krónikus?!

Mindannyian megtapasztaltuk már a fájdalom bizonyos formáit és tudjuk, mi a különbség aközött, ha belerúgok az ágy sarkába, vagy ha van egy olyan hátfájásom, ami egyszerűen nem akar megszűnni az istennek se.


Akkut fájdalom

Rövid ideig tart és legtöbbször pontosan tudjuk, mi okozta. A forró edény, a csonttörés akkut fájdalom, nagyon gyors és azonnali érzet, ami az idegpályákon végigfutva figyelmeztet minket a szöveti sérülésre.

Ha beütöd magad, elesel, vagy ehhez hasonló “behatások” érik a tested, az fájdalommal jár. Mind ismerjük, tapasztaltuk ezerszer. Ez a típusú fájdalom legtöbbször ahogy jön, úgy megy, mondhatni magától megoldódik, legfeljebb egy kis ideig befolyásolja a mozgásod. Mondjuk, ha bejelez a hátad edzés közben, az esetek nagy részében elég, ha hagyod pihenni, regenerálódni. 

Ami az akut fájdalom kapcsán érdekesebb lehet, az a központi idegrendszer (amiről még lesz szó később) reakciója, az, ahogyan kezeli a fájdalmat a különböző esetekben. 

Például, ha erdei futás közben belemerülsz a feladatba és csak nyomulsz előre a fülesedből szóló zene és a futásod ritmusára és közben egy bokor megvágja a lábad, még egy mélyebb vágás esetén is simán lehet, hogy észre sem veszed, csak amikor megállsz az edzésed végén. Máskor meg, amikor mondjuk az íróasztalodon matatva épphogy megvágod kezed valami papír szélével, úgy tud fájni, mintha valami őrült sérülés történt volna.

A fájdalom egy üzenet a központi idegrendszeredtől. Ezt az üzenetet több tucatnyi tényező befolyásolhatja. Az, hogy mennyire reagálsz érzékenyen, függ az aktuális helyzettől, attól, hogy miken mentél már keresztül életedben és attól is, hogy min mész keresztül éppen most.


Krónikus fájdalom

Hosszabb ideig tart. Elhúzódó. Mint például a teniszkönyök. Emiatt alaposabb kivizsgálást igényel.

Na itt kezd el bonyolódni a dolog. A krónikus fájdalom – definíciója szerint olyan fájdalom, ami 12 hétnél tovább tart – összetett és emiatt nincs rá egyszerű megoldás… Ezt remekül alátámasztja, hogy mennyien küzdenek a legkülönfélébb hát-, nyak-, váll-, könyök-, csukló-, vagy térdfájdalommal. Ezek közül ugyan van, amelyik hamar megoldódik, de előfordulnak makacsabb típusok is, amelyek minden kezelés ellenére évekig elhúzódnak, megkeserítve az életünket.

A 12 hetes definíció a normál sebgyógyulásból indul ki, beleértve a tisztulási, az újraépülési és a regenerálódási szakaszokat. Elméletileg ennek a folyamatnak a végére a fájdalomnak is teljesen meg kellene szűnnie. Sajnos ez a “normál” fájdalom megszűnési folyamat sokunk számára nem annyira a nagy könyvben megírtak szerint alakul… Gyakori azonban, hogy a fájdalom tovább tart ennél, akár úgy, hogy a röntgen és más képalkotó eljárások azt mutatják, hogy teljesen gyógyultak a szövetek. Az meg elég frusztráló, ha az orvos szerint rendben kellene lennünk, de nekünk mégis fájdalmaink vannak.

Miért van ez így? És mit tehetünk, hogy kilábaljunk ebből a kellemetlen helyzetből?


A krónikus fájdalom csínja-bínja

A fájdalom az agyban keletkezik a bejövő ingerek, hatások alapján. Ilyen “hatások” például a szöveti károsodás, a gyulladás és a gyulladáskor termelődő anyagok, illetve olyan érzékszervi információk, mint a nyomás, a látvány, a hideg/meleg stb. és persze még rengeteg egyéb ilyen dolog van.

Ezeknek a bejövő jeleknek a sokfélesége és az az összetett működési mechanizmus, ami ezeket a jeleket és a környezet, a körülmények sajátosságait lefordítja és értelmezi idegrendszeri szinten, a magyarázat arra, hogy miért ilyen sokféle a válaszreakció, a fájdalom.

Nem egyszerű kibogozni és elválasztani egymástól, hogy mekkora szerepet játszik a fájdalom mértékében és érzékelésében (azaz, hogy mennyire visel meg minket) maga a szöveti károsodás, illetve az, hogy mennyire vagyunk érzékenyek a fizikai fájdalomra.

A stressz, a kimerültség, a különböző élethelyzetek, a múltbeli történések és sok egyéb körülmény játszik közre abban, hogy a tested konkrét fizikai állapotán túlmutatóan hogyan és miként hat rád a fájdalom.

A legújabb kutatások arra jutottak, hogy nem feltétlenül van összefüggés a szöveti károsodás mértéke és az érzékelt fájdalom között. 

Hogy micsoda??? Bizony ám! 

MRI felvételen nagyon hasonló strukturális problémát mutató emberek közül az egyik lehet teljesen tünetmentes, míg a másik megmozdulni sem tud a fájdalomtól.

Egy kiadós pofonra másképp reagál Piedone felügyelő, mint mondjuk Lütyő őrmester…

Ha belegondolsz, hogy mennyiféle hatás játszik szerepet a fájdalomérzet létrehozásában, könnyen beláthatod, hogy sokkal bonyolultabb a helyzet annál, mint hogy szöveti károsodás = fájdalom.

 



Az “érzelmi hatás” nem egyenlő a “csak fejben dől el” hülyeséggel!

Van egy nagyon fontos tényező, amire a legtöbb ember nem gondol, vagy nem veszi figyelembe. Ez az úgynevezett pszicho-szociális faktor: a stressz, a kimerültség, a depresszió, a reménytelenség érzése, a hited (vagy annak hiánya) a gyógyulásban.

Az érzelmi tényező abszolút nem azt jelenti, hogy a fájdalom “csak a fejedben létezik”, vagy hogy a fájdalom “nem valós”

Arra utal, hogy a fájdalom növekedhet, vagy csökkenhet attól függően, hogy éppen mi történik az életedben és hogy éppen milyen egyéb hatások befolyásolják az immunrendszeredet.

Ennek a felismerése azért is fontos, mert az érzelmeid által könnyen egy olyan körforgásban találhatod magad, amiről nem is olyan könnyű kikeveredni…

A “fájdalom” és a “szenvedés” nem véletlenül két külön kifejezés.

A “szenvedés” arra utal, hogy hogyan éled meg, hogyan kezeled a “fájdalom” jelenlétét az életedben. A gyógyulás érdekében ezt a “viszonyt” ugyanúgy elemezni kell, mint a konkrét fizikai tényezőket.


A krónikus fájdalom kezelése

Már az eddigiekből is láthatod, hogy a krónikus fájdalom komplexitása miatt lehetetlen általánosan mindenki számára működő megoldásokat kínálni. 

Ebből a legfontosabb tanulság: ha bárki ilyet ajánl, menekülj! Ha bárki a helyzeted részletes ismerete nélkül azt mondja, hogy itt a varázsbogyó, a mágikus krém, a csodaizé stb. a fájdalmad elmulasztására, nyugodtan kezdj el gyanakodni, hogy az ajánlat maximum a tünetekre vonatkozik, időlegesen és nem a problémára, a tartós megoldásra.

Ugyanígy, ha megkérdezed tőlem, hogy “figyi, itt fáj, mi legyen?” a korrekt válasz az “attól függ” és az, hogy ha tartós (krónikus) problémáról van szó, akkor keress fel orvost.

Annyi mindenen múlik, hogy bizony még az orvosok közül is muszáj lesz olyat találnod, aki rád tudja és akarja is szánni az időt és energiát és hajlandó komplexen gondolkodni, adott esetben konzultálva más területek szakértőivel.

Fontos azt is megjegyezni, hogy az sem árt, ha betartod, amit mond, akkor is, ha macerás. Nincs könnyebb út! Nincs “varázsütésre”! Nincs “gyógyítson meg valaki”! Csak közösen megy, neked ugyanúgy oda kell tenned magad! Ez ilyen, fogadd el, nőj fel a feladathoz. Vagy még nem fáj eléggé? Majd fog, ha nem cselekszel.

Természetesen segítek, ahogy tudok és remélem mondanom sem kell, hogy a feladás részedről sem opció! 

Csak érdemes elfogadni, hogy folyamatban kell gondolkodni egyik pillanatról a másikra bekövetkező gyógyulás helyett. Ahogy krónikus fájdalmak esetében legtöbbször folyamat vezet a fájdalom kialakulásához, ugyanúgy a visszaút is a fejlődésről szól, aminek egy pontján megszűnik a fájdalom és ami még fontosabb, a fejlődés eredményeként – a tüneti kezeléssel szemben – nem, vagy csak sokkal nehezebben tér vissza!

Vannak módszerek, gyakorlatok, amik sokaknál működnek, de felelőtlenség lenne kijelenteni, hogy egy adott problémára létezik általános tuti gyakorlat, ami “A Megoldás”. Maximum ad egy kiindulási pontot, amit aztán rugalmasan rá kell alakítani az egyedi esetre, hogy akkor és ott és az adott személynek működjön.


A tudomány az útmutató

A tudományos igényességű felmérések nagyon jól működnek egyes terápiák és azok módosított variációinak kiértékelésében és összehasonlításában más módszerekkel, vagy mondjuk azzal, ha nem csinálnánk semmit. Így fejlődik maga a tudomány is: folyamatosan vizsgálja, hogyan működik a testünk és hogyan reagál bizonyos behatásokra.Már csak ezért sem szabad a tudományt egyfajta merev, szent és sérthetetlen gránittömbnek felfogni: ma is ugyanúgy zajlanak a felfedezések, felismerések, amik bizony alkalmanként felülírhatnak régen atombiztosnak hitt elképzeléseket. Ezért fontos olyan szakemberhez fordulnunk, aki figyeli a történéseket, folyamatosan képezi magát és naprakészek az ismeretei.

A tudomány javasolta régen a teljes pihentetést, ha valami fáj. 

…és később a tudomány állapította meg azt is, hogy bizonyos esetekben a mozgás nagyon is segíti a fájdalom megszűnését.

Ha van valami, ami szinte biztosan segít, az a testgyakorlás! 

Legyen szó derékfájásról, az Achilles-ín gyulladásáról, csuklótájéki fájdalomról stb.stb… a mozgás segít! A kulcs a megfelelő gyakorlat adott helyzetre adaptálása, hogy a kedves gyógyulni vágyó személyre szabva, helyes intenzitással, gyakorisággal és mennyiségben végezze.

Ha már tudomány, azt is fontos megjegyeznünk, hogy tanulmányok sora mutatta ki, hogy bizonyos szereknek (homeopátia, növénykeverékek stb.) és kezeléseknek (energiaátadás stb.) nincs bizonyított gyógyhatása. Ezt megállapítva sem tartom azonban okos dolognak, hogy ha valaki úgy érzi, hogy neki ezek működnek, akkor feltétlenül nézzük hülyének és tartsunk neki kiselőadást arról, hogy ezek kétes módszerek és tudományosan nem komolyan vehetőek. Ha valaki azt állítja, hogy márpedig neki ez és ez a krém vagy bogyó vagy bármi működik és segít, akkor minek állnánk neki meggyőzni az ellenkezőjéről? Biztos, hogy ezzel előrébb leszünk? Hogy segítjük a gyógyulását? Valaki személyes tapasztalatát figyelmen kívül hagyni nagyszerű módszer arra, hogy eljátsszuk a bizalmát meg akárhogy is, elég gyökér dolog.


Placebo és nocebo

A placebo hatás nem azt jelenti, hogy homokba dugod a fejed és álomvilágban élsz, elszakadva a realitástól. Ez egy komplex mechanizmus, ami igenis működhet (nem úgy, mint a nocebo hatás).

A placebo hatás olyan beavatkozás, aminek elvileg nem kellene fiziológiai változást előidéznie, mégis változást okoz a páciens állapotában. Persze lehet erre azt mondani, hogy “hamis” és hogy “csalás”, vagy szimplán pszichés hatás, de valójában ez egy elég bonyolult folyamat, amiben nem csak a páciens elvárásai játszanak szerepet, hanem a környezete reakciói, a kórtörténete, a kiváltott érzelmi hatás és még sok egyéb tényező. Bizonyos esetekben igenis sokat segíthet.

Ahogy a fájdalomra adott eltérő érzelmi reakciótól a fájdalom intenzitása nem lesz kevésbé “valós”. Akár higgadtan, akár pánikkal reagálsz, a fájdalom az olyan amilyen, mégis nagyon másképp éled meg. Attól, hogy a környezet, a történések hatására szinte észre sem veszed, vagy pont, hogy a fókuszod középpontjába kerül és emiatt egyből reagálsz, attól még maga a fájdalom – jel szinten – ugyanaz. Ugyanígy, ha a placebo hatásra építő terápiának pozitív eredménye lesz, az ebből származó javulás nem kevésbé valós, hiteles. Hiszen a lényeg, hogy sikerült előbbre lépni, nem az, hogy pontosan le tudod-e írni, hogy hogyan, nem?

Hiba lenne a placebo hatás pozitív hozadékait “nem igazinak” bélyegezni és komoly, körültekintő szakemberek nem is tesznek ilyesmit.

A placebo ellentéte a nocebo, aminek szintén nem kellene biológiai hatásúnak lennie, mégis, szándékosan vagy sem, kedvezőtlen válaszreakciót vált ki. Sokszor ilyen eredménye van annak, amikor bizonyos kezeléseket “lelepleznek”, szkeptikusan kezelnek. Persze, a tudomány az tudomány, nem szabad elbagatellizálni, elintézni a dolgokat azzal, hogy “minden működik bizonyos embereknek bizonyos esetekben.” Ki kell zárni azt, ami értéktelen, hatástalan, pláne ami káros. 

Viszont hatalmas különbség van aközött, hogy lerántjuk a leplet a veszélyes módszerekről és aközött, hogy olyan cinikusak vagyunk, hogy kijelentjük, hogy “semmiképpen sem szabad kipróbálni mást azon a pár dolgon kívül, amit biztosan tudunk”. Ez ugyanúgy nocebo, mint nagy kedvencem, a “nincs mit tenni, tanuljon meg együtt élni a fájdalommal”. Ha alapból ellenségesek vagyunk különböző kezelési módszerekkel, stílusokkal, akkor könnyen oda lyukadhatunk ki, hogy “hát, úgy tűnik, hogy semmi sem használ”.

Meg egyszer: ami egyértelműen káros, azt ki kell zárni! Viszont a fájdalom enyhítésének fizikai és pszichológiai aspektusai között rendkívül bonyolult a kölcsönhatás és senki sem állíthatja biztosan, hogy “ez az egy út a helyes!”

Inkább legyünk gyakorlatiasak, kísérletezőek, mint dogmák rabjai, hm? Én legalábbis ezt gondolom.


A puding próbája az evés

Egy szimpla gyakorlatnál, edzéstervnél, étrendi ajánlásnál stb. is érdemes többféle variációt kipróbálni, hogy megtaláljuk azt a verziót, ami az adott személynek a legtöbbet adja (a legkevesebb kockázat mellett). Ez minden válaszkeresésre érvényes. Persze mindannyian szívesebben tudnánk előre, még mielőtt nekiállunk, hogy ez és ez lesz a tuti, de a valóság az, hogy inkább csak elképzeléseink lehetnek, amíg ki nem próbáljuk gyakorlatban. Minél nagyobb a tapasztalatod, annál kevesebb verzióból jutsz el a megfejtésig, de akkor is csak kipróbálva dől el tuti biztosra, hogy működik-e, amit kitaláltál.

Nem tudhatod, amíg ki nem próbálod. Ez a tudomány igazi lényege: amikor kiderül, hogy egy elmélet tényleg működik-e.

Egy bizonyos meghatározott ideig teszteled a választott módszert, utána kielemzed az eredményt és kiértékeled, hogy hogyan tovább. Jó-e az út, amin elindultunk, vagy nem. Ennél nem is lehetnénk tudományosabbak.


A központi idegrendszer segít

Ahogy már megbeszéltük, az idegrendszer egy lenyűgöző és bonyolult rendszer, ami a környezetünkkel – azaz mindennel, ami körülöttünk van – folytatott interakciónkért felel. Ezt a kapcsolatot, ezt a kölcsönhatást a “külvilággal” az előnyünkre fordíthatjuk.

Tudjuk, hogy ha krónikus fájdalmunk van, az az idegrendszerünket számtalan módon befolyásolja. 

Például, aki krónikus fájdalommal küzd, a következőket tapasztalhatja:

• Lecsökkent kétpontos ítélőképesség: ez egy bőrérzékelés teszt, amikor a páciensnek azt a képességét vizsgálják, hogy felismeri-e, hogy egy, vagy két jól elkülöníthető ponton érintik a bőrét. Ha valakinek krónikus fájdalmai vannak, annak csökken a képessége ennek a magabiztos felismerésére.

• Sérült propriocepció: ez a testünk viszonylagos térbeli elhelyezkedésének az észlelését jelenti, ami a mozgáshoz, az egyensúlyozáshoz és a koordinációs képességünkhöz szükséges. A krónikus fájdalom ezt is gyakran negatívan befolyásolja.

• Szenzibilizáció: leegyszerűsítve ez azt jelenti, hogy a fájdalom még több fájdalmat idéz elő, azaz akinek régóta és folyamatosan fáj valamilye, az érzékenyebbé válik a fájdalomra. A test, az agy a kisebb fájdalomra is “túlreagál”, olyan bejövő jelekre, ingerekre is érzékennyé válik, amiket normál esetben figyelmen kívül hagyna. A fájdalom akár egyfajta “rossz szokássá” is válhat, amitől nem könnyű megszabadulni.

Ezeket ismerve viszont rájöhetünk, hogyan törhetünk ki a “fájdalom spirálból”

Ha a fájdalom befolyásolja a tested érzeteit és a térbeli tájékozódás képességét (propriocepció), akkor jogosan gondolhatjuk, hogy ez fordítva is működik: a testtudatosság és a propriocepció befolyásolhatja a fájdalmat. Ha változatosan mozogsz, ha új mozgásformákat próbálsz ki, ha új gyakorlatokat tanulsz, az változatosan stimulálja a tested és a testérzeteidre is hat, ami változásokat indít be a fájdalom érzékelésedben. Ha kihívások elé állítod a tested, ha változatosan “mozgatod a tested a térben”, az rendkívüli módon fejleszti a testtudatosságod, ami a folyamatos fájdalom egyik ellenszere lehet.

Hasonló a módszer a test túlérzékenységével kapcsolatban is. Ha a fájdalom fájdalmat generál, akkor meg kell győznöd a tested, hogy elfelejtse a régi fájdalmakat. Ezt pedig úgy tudod elérni, hogy pozitív, jó híreket küldesz az agyadnak arról, hogy hogy érzed magad.

A vendégeimnek biztosan ismerős:

“Mosolyogj! Jelezd a testednek, hogy neked ez jó, direkt csinálod.”

Igen, a “lazítsd az arc bőrét” és társaira gondolok!

Ha rossz emlékeid vannak a mozgásról, akár az iskolai tesiórákról, az befolyásolja a mozgáshoz fűződő viszonyodat, amitől a tested mintegy öntudatlanul, automatikusan bekapcsolja a vészjelzést bármilyen mozgásra. Pláne, ha valaha megsérültél: egyrészt a kényszerpihenő beszűkíti a mozgásod, másrészt a rehabilitáció kétségtelenül fájdalommal járhat. Ilyenkor az óvatos és fokozatos “mozgáshoz szoktatás” az a megoldás, ami egyébként egész gyorsan eredményre vezethet: a lényeg, hogy megértesd a testeddel – ami szinte várja, hogy “jaj, biztos, hogy mindjárt fájni fog” –  hogy a mozgás nem jelent automatikusan fájdalmat. Ha ezt elhiszed, máris nagyot léptél előre.

A lényeg, hogy minél előbb fel tudd cserélni a mozgással kapcsolatos rossz emlékeidet új, pozitív élményekkel. Ezt részben azzal érheted el, ha olyasmit mozogsz, amit élvezel – és elkerülöd azt, amit nem.

Néhány éve jött egy olyan elképzelés, hogy a hatékonyabb kezelés érdekében két nagy csoportba osztották a pácienseket az állapotuk alapján, ebből született a flexiós (előrehajlás) vagy extenziós (hátrahajlás) intolerancia fogalma (és csoportja). Azaz specifikus diagnózis helyett (amikor konkrétan megpróbálják megtalálni a fájdalom okát, ami ugye sokszor szinte lehetetlen amiatt, hogy a fájdalom megjelenési helye egyáltalán nem biztos, hogy közvetlenül kapcsolódik az eredetéhez) olyan helyzeti, szituációs tényezőket keresnek, amik súlyosbítják a tüneteket, fokozzák a fájdalmat és így sorolják be a pácienst valamelyik csoportba.

Van, akinél az olyan tevékenységek, mint például a hanyag tartás vezetés közben vagy a számítógép előtt, fokozzák a hátfájást, mások a hosszas ácsorgást nem bírják, vagy pont az jelez be, ha nyújtózkodniuk kell. 

Bár ez még csak a tüneti kezelés szintje, de akkor is enyhülést okoz, ha azonosítjuk ezeket és visszaveszünk belőlük mind az időtartamukat, mind az intenzitásukat illetően. Egy kis enyhülés pedig sokszor pont elég ahhoz, hogy fellélegezzünk és kicsit kilássunk a gödörből és elkezdjünk dolgozni a további haditerven, illetve nekiállhassunk mozogni, dolgozni a mobilitásunkon, az erősítésen, és az idegrendszer, a motoros kontroll fejlesztésén, azaz a fájdalom hosszú távú megszüntetésén.

• A mozgás idegrendszeri fejlesztésével, a motoros kontroll javításával – ahogy már megbeszéltük – az ingerek, az érzetek felismerését, megkülönböztetését és a testtudatosságot gyakoroljuk.

• A mobilitás, a hajlékonyság, a rugalmasság fejlesztése is segít és nem is csak a tartásjavítással: könnyedebb lesz a mozgásod, amitől a fájdalmas, merev, darabos mozgásból eredő rossz tapasztalatodat kicserélheted jó mozgásélményekkel.

• Amikor pedig erőfejlesztésről beszélünk, a fájdalomkontroll szempontjából, akkor nem az a lényeg, hogy páncélt építesz izomból a külső támadás ellen 🙂 hanem az, hogy megteremtjük azt a stabilitást, amitől az érzékeny részeidet nagyobb, sőt, tartós biztonságban tudhatod.


Mi enyhíti a fájdalmat?

Motoros kontroll: újra felvesszük a kapcsolatot a testünk jelzéseivel és megtanuljuk értelmezni őket. Kedves vendégeimnek biztosan ismerősen cseng: figyeld a tested jeleit, de ne csak figyelj, reagálj is rájuk!

Hajlékonyság: könnyedebb mozgás, a merev, fájdalmas mozgás emlékét kicseréljük új, jó élményekre.

Erő: a sérülékeny részek stabilitásának javítása, fejlesztése.

Ha egy mondatban kellene összefoglalni a lényeget: 

A tartós pozitív változás kulcsa a testtudatosságod fejlesztése és a tested tűrőképességének fokozása változatos mozgással, valamint a fájdalmat generáló szokásaid módosítása.

 


Le tudod győzni a fájdalmat!
Meg tudsz szabadulni tőle!
Az okos mozgás segít!


 

Simán előfordul, hogy akár egy-két alkalom is enyhíti a fájdalmat és nem azért, mert ez valami mágikus varázs-cucc. Egyszerűen csak arról van szó, hogy a fájdalmat nem lehet annyival elintézni, hogy tuti valami szöveti károsodás vagy szerkezeti probléma okozza, ez van, nincs mit tenni… 

Ami az órákon zajlik, amit leegyszerűsítve úgy definiálsz, hogy “hát jógázunk”, az egy nagyon komplex kölcsönhatás és hazudnék, ha azt mondanám, hogy tökéletesen értem a hatásmechanizmusát (és szerintem óvakodj mindenkitől, aki azt állítja, hogy ő igen). Mert benne vannak az elvárások, amikkel érkezel; az új ismereteid, amit a tested működéséről, a mozgásról szerzel; a konkrét fizikai hatás, azaz a testgyakorlás; és még az is, hogy hogyan érzed magad az órán, a többi vendéggel, hogy mennyire fogadsz el oktatódnak stb.stb. hiszen ezek mind egyben okozzák a fizikai és pszichés változást, azt hogy hogyan viszonyulsz a mozgáshoz és hogy hogyan érzed magad a bőrödben.

A fájdalmat legtöbbször nem lehet egy konkrét okra visszavezetni.

A legjobb módszer a megelőzésére és az enyhítésére, ha óvatosan, fokozatosan, ésszel növeled a stabilitásod és a mobilitásod, miközben változatosan mozogsz és keresed az újdonságot, a kreativitást, a kihívást, a kalandot a mozgás terén.

A fájdalom bonyolult dolog és bárki is állítja, hogy tudja az egyetlen működő “nagy titkot” az vagy csaló, vagy őt is megvezették, de a lényeg, hogy téved.

Dolgozz az alapokon, fejleszd a gyengéidet, javíts a tartásodon, a mozgásodon és egyáltalán, ismerkedj a testeddel-lelkeddel és legalább fusd át a használati utasítását.

Keress, ha segíthetek, szívesen állok rendelkezésedre!