Hamarosan kezdődik a következő Jógaoktatóképző tanfolyam a Fitness Company szervezésében, ahol oktatóként igyekszem segíteni a leendő kollégákat.
Lassan 10 éve, hogy én is belevágtam ebbe a kalandba és jóga gyakorlóból jógaoktató lettem. Bár mindig van mit fejlődni, tanulni, hiszen kb. végtelen a tudásanyag, akár a jógát nézem, akár “csak” az egészséges emberi mozgást.
Hogy ez micsoda szerencse! Sosem fogok unatkozni!
Amikor beiratkoztam az oktatóképzőre, nem voltam éppen a csúcson lelkileg, mondhatni az önbizalmam alulról figyelgette a békát. Bár a jóga, a mozgás már elkezdett felhozni valamelyest, de amúgy éppen egy komoly újratervezés zajlott az életemben.
Nem sokkal korábban a végső stádiumába ért az első munkahelyem agóniája, ahol bő 10 éve dolgoztam. Ráadásul abban sem voltam biztos, hogy ott akarom folytatni máshol, ahol ott abbahagytam. A zenekarozással kapcsolatban, ami évtizedes állandó volt az életemben, szintén elvesztettem a fonalat, a motivációmat, ami nekem is furcsa volt, nem hittem, hogy valaha bekövetkezik, éppen ezért duplán megviselt. Tudtam, hogy nem akarom tovább csinálni, de nyilván így is űrt hagyott maga után.
Éreztem, hogy változásra van szükségem, de nem tudtam, mi legyen.
Úgy döntöttem, hogy egy kicsit hagyom, hadd vezessenek a megérzéseim: fogom magam és azt csinálok, amit akarok és lássuk, mi sül ki belőle!
Az egyik első ilyen renitens lépés volt, hogy beiratkoztam az oktatóképzőre. Munkanélküliként, ahelyett, hogy őrülten rohangáltam volna állás után, befizettem egy 1 éves jógatanfolyamra. Egyszerűen azért, mert érdekelt.
Gondolom sejtitek, hogy nem bántam meg, hiszen már 6 éve főállásban vagyok jógaoktató.
Persze ennél bonyolultabb a sztori (mondjuk nem sokkal), de ami a hivatásom, az oktatás megtalálásánál is fontosabb: a tanulás visszahozta az önbizalmam. Ez a sikerélmény megmutatta, hogy ha úgy is tűnik, hogy összecsapnak azok a bizonyos hullámok, érdemes hátralépni egyet, hogy jobban rálássunk a szitura. Érdemes lassítani egy kicsit, hogy legyen időnk felfogni, hogy most akkor mi van és mik a lehetőségek. Találd meg a módját, hogy feltöltődj, mielőtt újra beleveted magad a sűrűjébe. Mert lehet, hogy ott van előtted a megoldás, csak a nagy kapkodástól-küzdéstől nem veszed észre.
A másik, hogy merj a szíved után menni, akkor is, ha nem hiszel benne, hogy a megélhetésedet is biztosíthatja. Én sem hittem el, hogy ebből meg lehet élni. Egyrészt, nem is biztos, hogy meg kell, lehet, hogy elég, ha a feltöltődésedet szolgálja. De azért azt se vesd el egyből, látod, nekem is sikerült! Sose feledd, repül az idő, sokszor gyorsabban, mint szeretnénk, mi lenne, ha azzal töltenéd, amit szeretsz?
Ezt az önbizalomnövelő önfejlesztésről szóló cikket 3 éve írtam a Jóga & Torna blogba. Olvasd el, ha van pár szabad perced, hátha pont ez adja meg azt a bizonyos kezdő lökést egy pozitívabb élet felé!
