Egyszerű, de nagyszerű

Sokszor hisszük azt, hogy a túlgondolt problémánkra csak valami bonyolult megoldás létezhet.

Eleve, ha valamire problémaként tekintünk és nem mint megoldandó feladatra, máris misztifikálódik. Bármi is legyen, ami ijesztően tornyosul előtted: egyszerűsítsd, csupaszítsd le, bontsd elemeire és haladj lépésről lépésre. Már nem is tűnik olyan lehetetlennek!

Az életmódváltás ijesztő.

“Most mondjak le mindenről, amit élvezek?! Na neeem, az lehetetlen!”

Ha így nézed, tényleg az. A drasztikus lépés fáj.

De mi lenne, ha mindig csak egy kis dolgon változtatnál és így haladnál előre a célodig?

Ha elkezdesz mozogni, az alapoknál kezdd. A jóga nem a kézállásos csavarodásoknál kezdődik. A futás nem a félmaratonnál. A súlyemelés sem a több száz kiló mozgatásánál (ideális esetben még csak nem is súlyok felemelésénél).

Ugyanígy: az egészséges evésre váltás sem “ami eddig volt, sztornó” alapon lesz hatékony, pláne hosszútávú…

A légzőgyakorlatokkal kapcsolatban is szívesen ugranánk egyből a csakralégzésre, meg a transzlégzésre, mert az aztán olyan misztikusnak hangzik, hogy biztosan varázsütésre rendbehozza az életünket! Miközben egy egyszerű szájlégzésről orrlégzésre váltással is minőségi és látványos javulást érhetsz el – ráadásul hova “csakralélegzel”, amíg az alapok sincsenek rendben?

A szuperhőssé válás nem a lebegéssel, meg a rádióaktív-pókcsípés-idegenbolygónszületés-kísérletkor-rosszhelyenlevéssel kezdődik.

Hanem például empátiával, a másik felemelésével, segítésével.

Sőt, mondok durvábbat:

Saját magad felemelésével, a saját lelked meggyógyításával kezdd!

Sokkal könnyebben leszel kedves és elfogadó, ha nem kell leszólnod másokat ahhoz, hogy a kishitű egód megnyugodjon, hogy jobban, jobbnak érezd magad…

A jó hír az, hogy egyszerre is megy a kettő. A megosztott sztorinál maradva: nem csak a fura kalapos embernek lesz jobb napja tőle, hanem neked is.

Próbáld ki, működik!