A járványhelyzet miatt most volt az amúgy tavaszi léböjtkúra tábor, amit a szokásosnál is jobban vártam, hiszen a különleges helyzet okozta elvonási tünetek miatt már nagyon jólesett végre újra emberek között lenni, bandázni.
Különösen jó csapat gyűlt össze, csupa fekete öves léböjtkúrázó, ami egyrészt megkönnyítette a táborvezetést, másrészt remek beszélgetésekre adott lehetőséget. Mondjuk ez általában így szokott lenni, mármint, hogy nagyon jó és mély és hasznos és tanulságos eszmecserék zajlanak esténként a táborban, de mindig öröm újra és újra részt venni bennük, tanulni belőlük, és így, hogy csupa rendszeres visszatérő gyűlt össze, már ismertük egymást, még jobban bele tudtunk merülni.
Az egyik ilyen téma, a tábor tematikáját tekintve nem meglepő módon, a táplálkozásunk volt. Hogy hogyan változott meg az utóbbi évtizedekben, és hogy ez mi mindent befolyásol, és hogy miért alakult ez így, és miért nem kapunk már észbe.
Kattints ide a folytatásért