Digitális nomád

Azokat hívják így, akiknek a munkája nem helyhez kötött, bárhonnan végezhető, akár a világban utazgatva is, az internet segítségével.

Bár ez nem mindig olyan romantikus, mint ahogy elsőre hangzik, a szabadságvágyó neohippi énem azért szeret el-elmélázni rajta, hogy milyen lehet így élni. Persze jól kiszínezem azt, ami amúgy is szép benne, miközben kihagyom a kényelmetlen részleteket, ahogy kell 🙂

Mindenesetre a nyári szünet alatt akadtak olyan pillanatok, amikor könnyebb volt ez a szerepjáték. Például amikor kirándulás közben kitaláltuk, hogy hú de jó ez a hely, mi lenne, ha felvennénk itt egy gyakorlós videót!

Kattints ide a folytatásért

Becsüld meg magad!

Feldobta a Facebook ezt a két éves bejegyzést, ami szerencsére mindig aktuális, mert ha rendszeresen (és ésszel, felkészült oktatóval) gyakorolsz (legyen az jóga, gerinctorna, vagy a torna, a  testmozgás bármely fajtája)

a fájdalom előbb-utóbb távozik,
hogy új célok lépjenek a helyére.

Amíg fáj valamid (nem kell hátfájás, derékfájás, elég egy sima mezei fejfájás is) addig csak az van, furakodik bele a mindennapjaid közepébe, másra sem tudsz gondolni. Egy aprócska minimális fájdalom – pláne, ha tartós fájdalomról van szó – pikk-pakk megmutatja, hogy milyen jó, amikor nincs… Amit addig észre sem veszel: semmi bajom, minden oké, ez a természetes, nem?

Hát, nem feltétlenül. Csak ha teszel érte.
Kattints ide a folytatásért