Az egyik Légzésműhelyen beszélgettünk róla, hogy mennyire megváltozott az életterünk az utóbbi évtizedekben.
Ezzel nem csak az eddigi testi, fizikai adaptációnknak megyünk ellen, hanem az idegrendszerünket is brutális kihívásnak tesszük ki.
A természetes életkörülmények között élő őseinket megedzette a természet.
A vadászat, halászat, a gazdálkodás és az elemekkel folytatott örökös küzdelem fáradalmai, az időjárás viszontagságai, a szabad levegőn való állandó mozgás és a természetes testgyakorlás együttesen ellenállóvá tették őket.
Ehhez az életmódhoz alakult a testünk, a szervezetünk, ehhez szokott az idegrendszerünk.
Hiába a sosem tapasztalt kényelem, ha ez szembe megy mindennel, amihez eddig alkalmazkodtunk.
Természetesen nem azt mondom, hogy haladjunk visszafelé az időben, de a fentiek tudatában érdemes megfontolni, mit tehetünk azért, hogy a legtöbbet hozzuk ki a helyzetből: maradjon a kényelem, de adjuk meg a testünknek, amitől jól funkcionál és adjuk meg a lelkünknek azt, amitől kisimulhatnak a túlterhelt idegeink.
Nagy kedvencem az eddigi “idegen a faluban” vs. a mai “végre egy ismerős arc a tömegben” példa. Régen az volt a meglepő, a különös, ha egy ismeretlen bukkant fel a környéken. Ma már annak örülünk, ha végre egy ismerőst látunk a tömegben… Kattints ide a folytatásért