“Az ember hol a múltba réved, hol a jövőt firtatja, s közben elfelejt jelen lenni.”
Sokat segít a stressz szinted szabályozásában, ha nem töltesz túl sok időt a múltban történtek feletti sajnálkozással, vagy a jövőt illetően “úristen, hát hová fog ez vezetni?!” üzemmódban.
Az ember az egyetlen élőlény, aki képzelt dolgokon is remekül tud stresszelni, függetlenül attól, hogy azok csak a fejében léteznek (ha csak a túl sok agyalástól nem válnak végül önbeteljesítő jóslattá – de ez egy másik téma). Pedig a testünk ezt ugyanolyan “támadásként” érzékeli, mintha valóban megtörténnének ezek az események.
