Nem hiszem, hogy hatásosabb bevezetőre lenne szükség a tényeknél:
Viki 120 kg volt. Most 90 kg-nál tart…
30 kg mínusz. Ez igen!
Először is gratulálok, abszolúte elismerésre méltó teljesítmény, amihez nem kis elszántság kell… Valójában már az első lépéshez is. Sőt, talán belevágni a legnehezebb… Van, akinek ez ilyen varázsütésszerűen jön, máról holnapra, mások alaposan megtervezik és gondolom van olyan is, akinél a kettő keveréke, elkezdik és közben jön a tervezés. Mesélj, neked hogy indult, mi volt a döntő momentum, hogy belevágj és hogyan álltál neki?
Már több “döntő momentumom” is volt életem folyamán, többször is próbálkoztam a fogyással. Sosem voltam vékony és törékeny testalkatú. Serdülőkorom táján jött a folyamatos hízás, hiába nem ettem sokat. Zavart, hogy nem vagyok karcsú típus, de ma már elfogadtam, nem foglalkozom ezzel.
Először 8. osztályos koromban fogyókúráztam. Jártam edzőterembe és volt étkezési tervem is, megszabva, hogy mit ehetek és mit nem. Valamennyit fogytam, de hamar feladtam, mert egyszerűen nem élveztem azt a mozgást. A kaja-megvonást meg pláne nem 🙂
Kattints ide a folytatásért
