Nemrég a Székesfehérvári Waldorf Iskolaban jártam, ahol az egészséges mozgásról beszélgettünk az ifjúsággal, majd egy alapos átmozgatással a gyakorlatba is átültettük az elméletet.
Nagyon tetszett az ötlet, hogy ha már egyszer a mozgás szervrendszeréről tanulnak, meghívnak egy “mozgásoktatót”, hogy más, mondhatni gyakorlatiasabb szemszögből is tovább ismerkedjenek a mozgással.
Izgalmas kihívásnak ígérkezett, elsősorban azért, mert gyerekjóga oktatóként – no meg “régóta gyerekként” – tudom, hogy másképp kell közelítenem a témához, mint a megszokott felnőtt közegemben. Úgyhogy laza vázlattal és improvizálásra készen, kreatív energiáimat beizzítva érkeztem.
Megbeszéltük, hogy egy óra áll a rendelkezésemre, de odamegyek előbb, hogy mire sorra kerülök, már valamennyire egymásra hangolódjunk a csapattal.
Nem jártam még Waldorf intézményben, hadd írjak kicsit bővebben az élményeimről. Bár némi fogalmam volt róla, hová érkezem, de így is kíváncsi voltam, miben lesz más egy Waldorf suli.