Tanulj meg pihenni

VEDD KOMOLYAN A MUNKÁT
DE A PIHENÉST IS

A nyaralás kapcsán jutott eszembe egy cikk, amit nemrég olvastam és azt fejtegette, hogy pihenni is meg kell tanulni.


Ha keményen dolgozol, karriert, vállalkozást építesz, vagy egyáltalán, igyekszel az álmaidhoz, az általad elképzelt élethez közelebb jutni, akkor könnyen előfordulhat, hogy

folyton kimerültnek érzed magad. Fizikálisan, és ami talán még fontosabb, mentálisan is.

Mert küzdeni megtanultál, de azt nem, hogy hogyan pihend ki magad.

Az egész heti robot után szombat este legurítani x sört, majd egész vasárnap összekucorodva gubbasztani a kanapén, reménykedve, hogy mindenki békén hagy, na az nem pihenés. Az csak “nem dolgozás”.

Érzed a különbséget?

Meg kell tanulnod a minőségi pihenést, hogy a fáradt tested és igen, a lelked is (fúúú, spiriii) fel tudjon töltődni. Különben idő előtt kicsinálod magad.

A minőségi pihenés egyik része, hogy

muszáj kikerülnöd, kikapcsolódnod a szokásos nyüzsgésből,

legalább heti pár órára. A kikapcsolódást veheted szó szerint is: nincs telefon, nincs net, nincs csak még ezt elintézem, nincs csak ránézek az emailjeimre… nincsenek ügyfelek, de lehetőleg még szakmai könyvek sem. Legalább pár órára teljes kikapcs, teljes eltűnés.

A másik része pedig az, hogy

megtanulsz a szabadidődben teljesen arra koncentrálni, amit éppen csinálsz.

Ha a gyerekekkel vagy a játszón, akkor játszol, bújócskázol, hemperegsz a fűben, mittudomén, de az biztos, hogy nem nyomkodod a telefont, lopva ránézve az üzeneteidre, hm?

Nem azon agyalsz, hogy mi volt, vagy mi lesz, hanem száz százalékban arra gondolsz és abban vagy, amit éppen csinálsz.

Élvezed, éled az adott pillanatot.

Miközben arra figyelsz, akivel vagy. A gyerekedre. A szerelmedre. A barátaidra. A kutyádra. Vagy saját magadra, ha éppen egyedül vagy. A túrázásra; a jógázásra; a könyvre, amit olvasol; a teára, amit kortyolgatsz; a kilátásra, amiben gyönyörködsz; a zenére, amit hallgatsz (vagy játszol).

Ezek azok a pillanatok, amik igazán gyógyítják a lelked, nyugtatják az idegrendszered.

A pihenés megtervezése ugyanolyan fontos, mint a munkáé.

A pihenésnek nem akkor kellene következnie, amikor már totál széthajtottad és kikészítetted magad és nincs más választásod, mint összeesni, hanem tudatosan ütemezve. Pont, hogy megelőzd a teljes szétcsúszást (és a kényszerpihenőt).

Valamiért úgy hisszük, hogy van abban valami nemes és fennkölt, ha halálra gürizzük magunkat. Mindent a karrierért, az előléptetésért, a jobb fizetésért! Aztán egy nap felébredsz és azt látod, hogy oké, van pénzed, de semmi más. Se egészség, se kapcsolatok, se család, se élmények… se élet. Megéri?

Ez nem azt jelenti, hogy most meg akkor áldozd fel a hivatásod, a karriered a családért, a hobbidért, vagy bármi másért.

A kulcs az egyensúly (már megint).

Amikor dolgozol, akkor dolgozz. Akkor abba “feledkezz bele”. Fókuszáltság nélkül nincs siker, oda kell tenned magad.

Amikor pedig a családdal vagy (vagy a hobbiddal foglalkozol stb.) akkor viszont csak az van.

Nincs egy kis ez, de közben egy kis az – ahogy a munkád is megsínyli, ha fejben máshol jársz, úgy a pihenés alatt is tedd oda magad! Ne szórakozz a pihenéssel! Vedd komolyan! 💪😎

Szóval: dolgozz keményen! De aztán pihenj is, ugyanúgy, teljes erőbedobással!