Ezt most olvastam:
“A legtöbb ember csak akkor figyel a testére, ha fáj valamije. Talán ha akkor is figyelnél a testedre, mielőtt megfájdul, akkor nem kellene a fájdalomhoz menekülnie, mint egyetlen olyan módszerhez, amivel ki lehet vívni a figyelmed.”
A történelem úgy szocializált minket, hogy tűrjünk. Nagyon sokáig a szenvedés tényleg az élet része volt, nemigen volt más lehetőség. Aztán valahogy úgy maradtunk és most is ez a minta kerül elő, amikor pedig már nem kéne…
Tedd le a több generációs batyut és indulj el a megoldás felé! A fájdalom egy jel, hogy valami nem stimmel és nem egy állapot! Cselekedj!
…és legközelebb ne várd meg hogy fájjon, inkább előzd meg a bajt!
